MÁSODIK FEJEZET

Kezdet

Lily egész éjjel forgolódott. Azt álmodta, hogy vár egy levelet. Azt a levelet, amiben benne van, hogy ő tényleg egy boszorkány és, hogy őt tényleg felvették egy Roxfort nevű iskolába. Csak várta. Egyre jobban. De a levél nem jött. Nincs levél, nincs Roxfort és ő nem boszorkány. Perselus hazudott neki. És ez a szörnyű igazság.

Reggel szörnyen ébredt. Nagyon rosszul érezte magát. Mindennél jobban akart hinni a fiúnak, de be kellett látnia, hogy Perselus nagyon... nagyon furcsa. Körülnézett a szobában. Petúnia az ágyán ült és őt fürkészte. Gyorsan elfordította a fejét.

-Látom nem aludtál jól-jelentette ki a nővére.

-Tényleg nem-vonta meg a vállát. Nem is akarta tagadni, hisz felesleges volt.

-Baj van?-kérdezte, de hangjában egy csepp aggodalom vagy sajnálat sem csengett.

-Nem, nincs-válaszolta Lily.

-Hol voltál tegnap? Anya mondta, hogy ebédig nem is látott téged.

-Csak sétáltam-ásította álmosan.

-Csak a játszótérig mehetünk el-ingatta a fejét Petúnia.

-Ott voltam-nézett nővérére Lily, de direkt nem a szemébe.

-Nem voltál ott. Dettyvel egész nap ott játszottunk, de nem láttunk-mondta hűvösen, mire Lilyben egy pillanatra megállt a levegő.

-Én... ööö...-dadogta, de Petúnia közbevágott.

-Titkolsz valamit-fonta össze a karjait gúnyosan mosolyogva.

-Jól van, rendben-forgatta a szemeit.-Perselussal voltam-bökte ki, mire most Petúniában állt meg a levegő.

-Perselussal? A Piton fiúval? Azzal a koszos, szakadt kis varázslóval?!-mondta a varázsló szót jól kiemelve.

-Ne beszélj így róla!-nézett Lily mérgesen.-Tudd meg tényleg varázsló! Legalábbis az lesz belőle a Roxfortban!

-Roxfort? Csak nem oda mennek az olyan bolondok, mint ő? Biztosan egy elmegyógyintézet neve-mondta, sőt inkább köpte a szavakat.

-Nem!-mondta határozottan és dühösen Lily.-A Roxfort a legjobb Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola! És képzeld el én s oda fogok járni!-húzta ki magát büszkén, mire Petúnia hangosan felröhögött.

-Ekkora bolondságot életemben nem hallottam!-törölte a szemeit még mindig a nevetéstől. Lily sértetten felállt, kiráncigálta a szekrényéből a ruháit és az ajtó felé vette az irányt.

-Majd meglátod-fordult vissza dühösen.-Majd meglátod, hogy igazam van!-Hogy Perselusnak igaza van!-tette hozzá már magában és kilépett a szobaajtón. A fürdőszobában gyorsan átöltözött, fogat mosott és lerohant a lépcsőn a kijárat felé.

-Hová mész, kincsem?-kérdezte az anyja a konyhából. Lily habozott kicsit.

-Két óra múlva visszajövök, ígérem-hadarta és meg sem várva a választ már kint is volt.

Nem nagyon gondolkodott csak végigtrappolt mérgesen az utcákon. Elhalad a Fonó sor előtt, majd letért az útról a kis ösvényre és meg sem állt a folyóig. Ledobta magát a fűbe, nem törődve tiszta ruhájával és hátradőlve az eget kezdte bámulni. És ott, a fűzfa árnyékában feküdve, próbálta elfelejteni a reggel óta történteket. Másra akart gondolni, de semmi sem jutott az eszébe így csak bámulta a felhőket és várt. De nem kellett sokáig várnia.

-Szia-hallotta meg a fiú hangját. Oldalra fordította a fejét és látta, ahogy a fekete kabátos, sápadt arcú Piton hátradől mellette a fűben.

-Szia-mosolyodott el.

-Mióta vársz?-kérdezte Piton.

-Épphogy pár perce-nézett újra az égre Lily. Egy ideig csönd volt, majd Piton az egyik felhő felé bökött.

-Nézd, az olyan, mint egy ló-mutatta.

-Tényleg. Bár jóval nagyobbak a fülei. Inkább egy szamár vagy egy őz.

-Igen, lehet-mosolyodott el a fiú. Egy ideig csend támadt, majd Piton újra megszólalt.-Felteszem, sok kérdésed van-jelentette ki.

-Hogyan lehet varázsolni?-gondolkodott el Lily.-Többször csináltam már különös dolgokat, de ennél biztosan többről van szó...

-Sokkal többről-vágott közbe Piton.-Ezek, amiket mi csinálunk még csak kisebb jelek arról, hogy mágiával rendelkezünk. De ha már lesz varázspálcánk...

-Varázspálcánk?-csodálkozott el Lily és felült a fűben.-Hát varázspálcánk is lesz?

-Persze-válaszolta egyszerűen és ő is felült majd levette a kabátját és maga mellé lerakta.-De az iskolán kívül nem varázsolhatsz vele.

-Miért?

-Nem tudom-vonta meg a vállát.-Gondolom úgy gondolják túl veszélyes lenne.

-És mi történik ha mégis varázsolunk?

-A Mágiaügyi Minisztérium...

-A micsoda?-vágott közbe Lily.

-Mágiaügyi Minisztérium-ismételte Piton.-Ignatius Tuft pedig a miniszter. Jelenleg. Szerintem már nem sokáig fog az lenni. Mióta Tudodkinek ekkora hatalma lett, sokszor váltják egymást. Az előző miniszter például csak egy évig volt az. Nehéz idők ezek...-töprengett el a fiú.-Anya nem szeret erről beszélni, szerinte túl kicsik vagyunk, hogy megtudjuk valójában milyen világban élünk... De visszatérve a témánkra-rázta meg kissé a fejét, amitől hosszú, fekete haja még jobban a szemébe lógott-ők irányítanak mindent. És a minisztérium megbüntet, ha az iskolán kívül varázsolsz. Levelet küldenek róla. Kicsaphatnak a Roxfortból, talán bíróság elé viszik az ügyet.

-De én már varázsoltam az iskolán kívül! Sőt-gondolkodott rémülten-csak ott varázsoltam!

-Velünk még nincs semmi baj, nincs még pálcánk. Varázsolhatsz amíg gyermek vagy, és nem tudod az erődet irányítani. Viszont ha egyszer elmúltál tizenegy–itt fontoskodóan biccentett-és elkezdődik a tanításod, akkor már óvatosnak kell lenned.

Megint csend támadt. Lily felvett egy botot a földről. Nem volt se kicsi, se túl nagy. Olyan, pont jó méretű. A fűzfáról eshetett le. Egy ideig csak nézte, majd meglegyintette a botot és azt képzelte, hogy most valami nagyon jót és izgalmasat csinál. Mikor pedig rájött, hogy Piton kíváncsian figyeli őt gyorsan elhajította. Aztán eszébe jutott az álma.

-Perselus, ígérd meg, hogy az igazat mondod-kérte, mire Piton bólintott, de Lilynek ez nem volt elég.-Ugye ez a valóság? Petúnia szerint ez csak egy vicc, hogy mindez bolondság. De nem az, ugye?-nézett rá nagy szemekkel, mire a fiú elpirult. Hiába próbálta volna titkolni, sápadt arca mindent elárul.

-Számunkra valóság. Számára nem. De mi megkapjuk a levelet.

-Biztos?

-Biztos-bólintott Piton. A lány kicsit fürkészte. Sápadt arc, hosszú, fekete haj, aminek néhány kusza szála a szemébe lóg. Sötét, számára kinőtt nadrágban és rá nagy ingben volt, amit betűrt a derekánál. Mégis ez a különös fiú annyira határozott volt, hogy Lily egyszerűen hitt neki. Perselusnak igaza van. Ismételte magában.

-És a levelet tényleg bagoly hozza?

-Nekem igen. A te esetedben viszont ugye más a helyzet-emlékeztette vissza arra, amit előző nap mondott. Hogy Lily varázstalan emberektől született, ezért valaki majd meglátogatja a családját.

-Miben más, hogyha valaki ilyen mugli születésű? Kevesebb a varázsereje? Emiatt én különb vagyok, mint a többiek?-nézett fel az égre, oda ahol még a beszélgetés elején Piton mutatott. Ahol az a ló, őz vagy szamár körvonala rajzolódott ki a felhőkből. Most már közönséges paca volt, mint a többi.

-Nem-válaszolta a fiú mosolyogva.-Nem vagy különb.

-Akkor jó-nyugodott meg Lily.

-Rengeteg varázserőd van-mondta Piton.-Láttam amikor figyeltelek...-elhalkult. Lily felfigyelt erre, de nem reagált rá. Inkább hátranyújtotta kezeit támaszként és tovább nézte az égboltot.

-És nálad hogy mennek a dolgok?

-Ó, nagyszerűen-felelte a fiú, bár váratlanul érte a kérdés.

-Tegnap azt mondtad sokat veszekednek a szüleid...

-Nem akarok erről beszélni-mondta Piton rezzenéstelen arccal és Lily elhallgatott-nem kell sok idő és elmegyek és akkor már nem fog érni semmit, hogy veszekednek-e vagy sem.

A lánynak nem tetszett ez a gondolkodás. Nem ismerte Piton szüleit, sőt még Pitont sem, de nem gondolta helyesnek, hogy a fiú így beszéljen. Ha ő elmegy neki nagyon fognak hiányozni a szülei. És Petúnia is.

-Apád nem szereti a varázslatot?-kérdezte végül.

-Ő igazán semmit sem szeret-jött a válasz ridegül. Lily tudta, más témát kell keresnie. Eltöprengett majd eszébe jutott valami.

-Perselus-mondta, mire Piton megint elpirult.

-Igen?

-Mesélj még a dementorokról.

-Mit akarsz tudni róluk?
-Ha az iskolán kívül varázsolok...

-Ezért nem fognak dementorokat rád küldeni! Csakis azokra, akik igazán rosszak! Mint Tudodki hívei. De rád soha nem fognak. Te túl...-kezdte, de elharapta a mondatot. Lily épp megint kérdezni akart mikor egy kis zörejt hallott az egyik fa mögül. Pitonnal egyszerre kapták oda a fejüket.

-Túni!-kiáltotta Lily meglepetten. Piton azonnal talpra ugrott.

-Na most ki leskelődik?-kiabálta mérgesen.-Mégis mit akarsz?

Petúnia megijedt. Egy pillanatra belenézett a fiú dühös, fekete szempárjába majd húga értetlen és csalódott zöld szemeibe. Elkapta a fejét és valami sértőn kezdett gondolkodni.

-Mi van rajtad, anyád blúza-nevetett fel végül. Lily előtt gyorsan peregtek a másodpercek. Egy reccsenést hallott és a fa egyik ága lezuhant. A vállán érte Petúniát, akinek a nevetése hirtelen kétségbeesett zokogásba tört ki.

-Túni!-kiáltott fel Lily most rémülten, de nővére már hazafelé szaladt.-Ezt te csináltad?-kérdezte Pitontól és a szemei megteltek könnyel, miközben ő is felállt. A fiú sápadt arca még sápadtabbá vált.

-Nem-vágta rá gondolkodás nélkül. Lily hátrált tőle egy lépést.

-De igen te tetted!

-Nem, Lily...-próbált védekezni, de a lány csak egy lángoló pillantást vetett felé majd nővére után szaladt, otthagyva a szerencsétlen Pitont.

Futott ahogy a lába bírta majd meglátta Petúniát és még gyorsabbra vette a tempót. Látta, ahogy testvére a saját vállát fogja, ahol kiszakadt a pólójának az ujja és kissé felhorzsolódott.

-Túni, várj meg!-kiáltotta lihegve, de nővére mintha meg se hallotta volna szaladt tovább. Már a ház előtt voltak mire teljesen utolérte őt és megfogta Petúnia épp kezét, aki ki akarta rántani és befszaladni a házba de Lily nem engedte.

-Túni hallgass meg, én nem akartam...

-Engedj el te...-nézett a húga szemébe-te bolond!-az utcában senki nem volt, így nem hallhatták őket.-Most már tényleg mindent elmondok mamiéknak!
-Túni, kérlek hallgass meg, én nem tehetek erről!

-De igen! Te, meg az a Piton! Ti ketten...

-Nocsak, nocsak egy veszekedő testvérpár-sétált arra egy idős férfi. Lily és Petúnia hirtelen összerezzentek. Elhallgattak és döbbenten nézték az idegent. Nagy, barna zakót és hozzá illő nadrágot viselt, inge pedig gondosan be volt tűrve. Igen ki volt öltözve, ezen a szép, meleg napon. Ráncos, öreg arcáról azt lehetett leolvasni, hogy máshol is lenne szívesebben. Haja ősz, de szintén rendezett volt.

-Ez a maguk háza, nem igaz?-kérdezte kedvesen, de mosolya és a nézése nem volt igazán őszinte. Lily bólintott, válaszolva a kérdésre.

-Nagyszerű-csapta össze a tenyereit.-Akkor gyertek, menjünk is be.

-Már nem azért, de kicsoda maga és miért akar a házunkba jönni?-kérdezte kisírt szemekkel és cseppet sem kedvesen Petúnia. Az idegen gondolkodott kicsit majd Petúnia válla felé biccentett.

-Látom megsérültél-fedezte fel, mire egy morgást kapott válaszul. Az idős férfi a zsebéhez nyúlt és kivett belőle egy botot. Petúnia értetlenül nézett rá, Lily pedig megijedt. Azt hitte, hogy bántani akarja vele a nővérét. De aztán... aztán más is eszébe jutott.

-Hippokrax-mondta és Petúnia sebe felé irányította a botot. Egy villanást láttak majd mikor Lily újra ránézett nővére vállára, addigra a sebnek nyoma veszett. Petúnia döbbenten nézett és meg sem tudott szólalni. Ezzel ellentétben Lily kezdte megérteni mi folyik itt.

-Ha jól sejtem-kezdte a férfi és a fiatalabbik lány felé fordult-Te vagy Lily Evans-mondta, Lily pedig bólintott, de egy hang sem jött ki a torkán. Hát igaz... de mégsem tudta elhinni.

-Maga... maga varázsló?-kérdezte Lily dadogva, miközben az idős férfi visszatette zsebébe azt a botot, amit használt Petúnia meggyógyításához.

-Igen-válaszolta egyszerűen és egy kicsit fürkészni kezdte Lily arcát.-De te nem lepődtél meg ezen annyira, mint vártam. Nézz csak a nővéredre-mutatott Petúniára, mire Lily is arra fordult. Petúnia teljesen lefagyott, és még mindig a vállát bámulta. Észrevette, hogy figyelik és felkapta a fejét. Úgy gondolta a legjobb, ha kereket old és berohant a házba.

-Szóval...-kezdte az idegen-az lenne a legjobb, ha mi is bemennénk.

Lily csak megint bólintott és az öregember mellett besétált a házba. Közben egyre jobban kattogott az agya. Igen, Piton elmondta már neki, mégis azon tűnődött, hogy most mi is lesz vele? És a szüleivel? És pontosan ki ez az ember?

Beléptek az ajtón, ahol Petúnia a szüleinek magyarázott, de mikor meglátta a férfit felsikított és felrohant a szobájába.

-Lily kérlek menj fel a nővéredhez-szólt Mrs Evans, miközben le se vette a szemét az idegenről. Lily is ránézett a férfira.

-Nyugodtan menj, Evans kisasszony, mi majd tudunk még beszélgetni-mosolygott szórakozottan. Lily tudta miért mondja ezt. Ő fogja az Abszol útra kísérni őt. Bólintott és felszaladt a lépcsőn. Bár eléggé kíváncsi volt szülei reakciójára, jobbnak látta ha most szépen csöndben marad.

Petúnia az ágyában ült, felhúzta a lábait, amiket kezeivel átkulcsolt és a térdébe temette arcát. Remegett, de már nem sírt. Mikor meglátta Lilyt szörnyülködve távolabb húzódott. Lily felsóhajtott és a saját ágyára ült, nővérével szemben.

-Túni...-kezdte, de ekkor meghallotta apja üvöltését. Hogy micsoda? Kiáltotta Mr Evans, Lily pedig könyörgött, hogy az idegen torkának ne essenek a szülei. Vett egy mély lélegzetet.

-Túni, én el fogok menni-mondta gyengéd hangon.

-Úgy kell neked!-próbálta összeszedni határozottságát és bátorságát, de még mindig remegett.-Úgy kell neked! Menj csak a bolondok közé, hisz te is az vagy!

-Túni, ne csináld, nem vagyok én rossz ember!-nézett rá szomorúan Lily.

-Te nem vagy ember! Nem is tudom, hogy mi vagy!-morogta kétségbeesetten Petúnia.

-Hidd el még én sem tudom-suttogta. Nővérét nagyon idegesítette, hogy húga ilyen barátságosan beszél hozzá. Minden sértést a fejéhez akart vágni, de egyenlőre fogalma sem volt mit tegyen.

-És ez az idegen fog elvinni téged?-kérdezte rezzenéstelen arccal.

-Igen, azt hiszem-bólintott Lily.-De véglegesen szeptemberben indul a vonatom. Legalábbis azt mondta Perselus...-töprengett, de ekkor gyorsan elhallgatott Petúnia szúrós pillantására. Lily is haragudott a fiúra, nagyon. Nem szabadott volna ezt tennie. Egy ideig néma csend lett. Már fél órája vártak, mikor Lilynek eszébe jutott valami.

-Figyelj Túni-szólalt meg hirtelen.-Ha én boszorkány vagyok, akkor lehet... lehet, hogy te is az vagy, nem gondolod? Hisz testvérek vagyunk...-meglepetésére egy pillanatra megcsillant Petúnia szemében valami. Talán a lehetőség vagy az irigykedés. De csak egy pillanatra. Utána megint felvette a sértődött arcot.

-Én soha nem akarok olyan lenni, mint ti, bolondok!-fröcsögte és Lily a mai napon másodszorra jutott arra a megállapodásra, hogy nem bolygat tovább egy témát. Inkább lefeküdt az ágyára és várta, hogy szóljanak neki. De az is lehet, hogy a szülei már ki is tessékelték a házból az idegent. Tényleg, mi van akkor ha a szülei mégsem tudtak beletörődni a tényekbe? Zakatolt az agyában ez az egy kérdés. A szülei nagyon kedvesek és megértőek voltak, de egy ilyen információt, hogy a lányuk egy boszorkány és el fog menni itthonról... Na ezt talán a legmegértőbb szülők sem tudnák elviselni. Egyre több kétsége lett, ahogy múlt az idő. Már egy órája beszélgethettek odalent a felnőttek, mikor valaki kopogott. De nem az ajtón, hanem az ablakon. A két testvér odafordult. Petúnia felkiáltott, Lilynek pedig nagyot dobbant a szíve. Egy bagoly volt ott. Gyorsan kinyitotta, mire a madár berepült és Lily ágyára pottyantott egy levelet utána pedig leült az egyik íróasztalra.

Lily becsapta az ablakot és az ágyához rohant. El sem olvasta a címzettet épphogy látta a nevét és feltépte a borítékot majd kihajtogatta a papírt és olvasni kezdte.

ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola Igazgató: Albus Dumbledore (Merlin-díjas, Bűbáj-rend aranyfok., okl. főmágus, Legf. Befoly. Nagym., a Varázslók Nemzetk. Szöv. Elnökh.)

Tisztelt Evans kisasszony! Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját. A tanév szeptember 1-jén kezdődik.

Tisztelettel:

Minerva McGalagony

igazgatóhelyettes

Kiáltani tudott volna örömében. Minden igaz volt, amit Piton mondott. Petúnia kíváncsian fürkészte, mire Lily vigyorogva átadta a levelét. Egy ideig mereven nézte majd összegyűrte a papírlapot és húga felé hajította.

-Bolondokháza!-morogta dühösen, Lily pedig rémülten felpattant és a levele után ugrott. Gyorsan kisimította, visszaült az ágyára és csak bámulta. Ekkor belépett valaki az ajtón.

-Á, látom megkaptad a leveled-mosolygott az idős férfi.-Remek, akkor kapd fel a borítékoddal együtt, mert abban van a tankönyvlistád és gyere, mert indulunk-Intett neki és már ki is lépett a szobából. Lilynek nem kellett kétszer mondani, Felkapta a levelet, betuszkolta az egyik, nagy táskájába. Már épp menni akart, mikor eszébe jutott, hogy a bagoly még mindig a szobában van.

-Hagyd csak, majd én kitessékelem-legyintett Petúnia, Lilyt meglepte ez a hirtelen kedves gesztus.

-Ö, oké, köszi-mondta barátságosan és az idegen után sietett. A lépcső alján viszont megtorpant. A szülei álltak vele szemben. Nem tudott mit mondani, egy ideig némán bámulták egymást, majd Mrs Evans odalépett hozzá és megölelte.

-Hidd el, büszkék vagyunk rád és majd mindent mesélj el-suttogta a fülébe és elengedte a lányát. Lily mosolyogva bólintott.

-De ha visszajössz abból az Abszilta útról vagy honnan, akkor lesz mit megbeszélnünk-szólalt meg komoran, de kedvesen Mr Evans és ő is megölelte Lilyt.

-Köszönöm, tényleg és mindenképen-kacsintott apja felé és elképzelni sem tudta mit mondhatott nekik ez a különös férfi, de nagyon örült, hogy meggyőzte őket.

-Sziasztok-köszönt el és kilépett az ajtón.

Az idegen a kerítésre támaszkodva várta Lilyt.

-Gyere, London kicsit messze van, így vonattal megyünk. Szívem szerint hopponálnék veled, de Albus nem akarja, hogy egy nagy hányástócsa legyen az első benyomása a varázslóvilágban egy elsősnek. Na mindegy, muglivonattal még úgysem utaztam nagyon-vonta meg a vállát és elindultak a pályaudvar felé.-Tudod, igazából nem nekem kellett volna eljönnöm érted, csak Hagrid nem ért rá és Albus megkért, hogy jöjjek el érted. Valamiért Hagridtól túlságosan félnek a gyerekek. De nem tudom miért... Talán, mert hatalmas, szőrös melák-gondolkodott el.-De majd a Roxfortban meglátod.-nézett a lányra, aki nagyon figyelt, hogy mindent fejben tartson.

-Megjegyzem arra számítottam, hogy olyan reakciód lesz, mint a nővérednek vagy rosszabb. De te elég jól kezeled azt a tényt, hogy boszorkány vagy.

-Tudja-kezdte Lily.-Lakik egy fiú a Fonó soron...

-Á, Perselus Piton, mi? Így már értem-bólintott.-Tanítottam az édesanyját. Sőt az én házamban volt.

-Ön mit tanít?-kérdezte a lány, mire a férfi megtorpant.

-Merlinre mondom, de illetlen vagyok, be sem mutatkoztam-csapott a homlokához.- A nevem Horatius Lumpsluck, de neked Lumpsluck professzor. Bájitaltant tanítok és a Mardekárnak vagyok a házvezetője-nyújtotta ki a kezét, amit Lily megrázott.

-Perselus szerint ő biztosan a Mardekárba kerül majd-emlékezett vissza Lily, mire Lumpsluck professzor elmosolyodott.

-Hát igen a Piton család évtizedek óta Mardekáros. Igazi kis gazfickók-mondta, miközben tovább sétáltak.

-Gazfickók?-kérdezte Lily.

-Az én házamban körülbelül mindenki az-sóhajtotta. Lily látott a szemében egy kis elkeseredettséget.-Főleg ezekben az időkben.

-Akkor én nem leszek Mardekáros-jelentette ki Lily, mire Lumpsluck megrökönyödve nézett rá.

-Hé, a Mardekár így is a legjobb ház! Körülbelül mindenben. Nálunk vannak a legjobb tanulók, a legjobb kviddics játékosok, na meg persze ebből kiindulva a ház- és a kviddicskupa is. Jól mutat az asztalomon-büszkélkedett. Lily eléggé különösnek tartotta a férfit, de nem tudta elítélni.

-Kik kerülnek bizonyos házakba?

-A Hugrabugba a békés, türelmes, igazságos. Hollóhátba az okosak, akik szeretnek tanulni. A vakmerők és hősies lelkűek a Griffendélbe. Az én házamba pedig az agyafúrtak és a ravaszok-sorolta majd kérdőn Lilyre nézett.-Magadra ismersz valamelyik leírás alapján?-kérdezte, mire Lily elgondolkodott.

-Nem vagyok vakmerő, sem ravasz-ingatta a fejét.-Szóval a Griffendél és a Mardekár szerintem kilőve -mondta, mire Lumpsluck felsóhajtott.

-Gondoltam... nem is tűnsz annak-mondta mire Lily kicsit megsértődött. Tudatában volt ennek a ténynek, hisz az előbb mondta is, de illetlennek tartotta ezt a mondatot.-Akkor...-folytatta Lumpsluck-Hugrabugos vagy Hollóhátas leszel?-kérdezte.

-Nem tudom. De ez miből derül ki?-kíváncsiskodott.

-Az első napon ahogy megérkeztek az iskolába minden a besorolással kezdődik. A fejedre rakják a Teszlek Süveget, ami eldönti hova fogsz tartozni.

-Egy süveg mondja meg, hogy melyik házba fogok kerülni?-nézett furcsán Lily.

-Aha-válaszolta Lumpsluck, mintha ez nyilvánvaló lenne.

Lilynek ez még mindig nem volt tiszta, de az állomáshoz értek, így egyenlőre nem tudott kérdezni.

-Tessék, itt egy kis mugli pénz-nyomta Lily kezébe az érméket.-Kérlek vedd meg a jegyeinket, én nem értek ehhez.

Lily a pénztárhoz sietett, majd már a két papírdarabbal odasétált a tanár úrhoz, aki a peronon várta.

-Egy perc múlva ideér a vonat-jelentette ki Lily, mire Lumpsluck egy bólintással jelezte, hogy érti.

-A King's Crossnál szállunk le?-kérdezte.

-Igen-mondta kissé meglepődve Lily.

-Majd mutatok valamit, ha megérkeztünk.

A vonat besiklott a pályaudvarra, ők pedig felszálltak rá és egy egymás melletti ülésen helyet foglaltak. Néhányan megbámulták Lumpsluckot különös kinézete miatt, de nem nagyon törődtek vele.

-Elhoztad a leveledet, ugye?-kérdezte Lilytől aki kivette táskájából a gyűrött borítékot. Kinyitotta és kivette a tankönyvlistát, majd Lumpsluckkal együtt olvasni kezdték.

ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Egyenruha

Az első évben a következő ruhadarabok szükségesek:

1.Három rend egyszerű munkatalár (fekete);
2. Egyszerű hegyes süveg (fekete) mindennapi használatra;
3. Egy pár munkavédelmi kesztyű (sárkánybőr vagy hasonló);
4. Egy téli köpönyeg (fekete, ezüstcsattal) A tanuló minden ruhadarabján köteles feltüntetni a nevét!

Aztán a tankönyvek felsorolása következett, amit Lily csak gyorsan átfutott és olyan címeknél akadt meg, mint a Roxfort történte, Legendás állatok és megfigyelésük, Varázslástan elsőéveseknek, Bájitalfőzés kezdőknek vagy éppen a Hogyan védd meg magad a-d-ig. Mikor a végére ért gondosan továbbolvasta.

Egyéb felszerelési tárgyak:

1 db varázspálca

1 db üst (ón, II. méret)

1 készlet üveg- vagy kristályfiola

1 db teleszkóp

1 db rézmérleg

Ezenfelül minden tanuló magával hozhat 1 db baglyot, macskát vagy varangyos békát.

A SZÜLŐK SZÍVESKEDJENEK TUDOMÁSUL VENNI, HOGY AZ ELSŐÉVESEK NEM HASZNÁLHATNAK SAJÁT SEPRŰT!

-Seprű?-akadt meg Lily szeme az utolsó szón.

-Mit gondolsz, mivel játsszák a kviddicset?

-Nem tudom. Mi az a kviddics-vonta meg a vállát Lily, mire Lumpsluck elég furán nézett rá.

-Egy sport, majd meglátod-mondta végül, mire Lily elkeseredett és sértődött pillantással jutalmazta meg a tanár urat.-Jól van, sajnálom, de mentségemre legyen mondva még sosem beszéltem olyan személlyel akinek el kellett volna magyarázni, hogy mi az a kviddics. Vagy a Roxfort. Vagy bármilyen más dolog a varázsvilágból. Nem is értem Albus miért pont engem küldött egy mugli származású gyermekhez. Tudod milyen nehéz volt elmagyarázni a szüleidnek, hogy léteznek varázslók és boszorkányok és, hogy neked egy olyan suliba kell járnod, ahol őket tanítják? Hogy ott neked jó lesz meg minden... Pff, hát elég nehéz megmondom-ingatta a fejét, Lily pedig némán hallgatta. De ekkor eszébe jutott valami.

-Lumpsluck professzor-szólt halkan, de érthetően, mire a tanár úr Lily felé fordult-A szüleimnek... beszélt Tudodkiről?-mondta ki, és belenézett az idős férfi szürke szemeibe. Lumpsluck arcán félelem és döbbenet tükröződött és elsápadt. Lily gyanította, hogy a múltjáról töpreng.

-Honnan tudsz róla?-kérdezte rekedten.-Piton róla is mesélt?

-Épp csak említette-válaszolta a lány és megijedt, hogy egy felnőtt, bizonyosan erős varázsló is ennyire fél valakitől.-Annyit mondott, hogy régen Roxfortos diák volt. És, hogy nagyon sötét varázsló, akinek hívei vannak és mindenkin átgázol aki az útjába áll.

-Kicsi vagy még ehhez-ingatta a fejét Lumpsluck.

-Ha ebben a világban fogok élni, szerintem jogom van tudni bizonyos dolgokról, professzor úr-mondta Lily határozottan és farkasszemet nézett a bájitaltantanárral.

-Tudod, egy tanárnak több tisztelet is kijár, de szerencséd van én azokhoz tartozom akik ezt bizonyos mértékig elengedik a fülük mellett-sóhajtotta.-De nem bánom, essünk túl rajta, de ígérd meg többé nem faggatsz. Megértem, hogy kíváncsi vagy még csak most csöppentél bele egy új világba. Szóval Tudodki...-kezdte de Lily közbevágott.

-Ön sem meri kimondani a nevét?-kérdezte.

-Lily, senki nem mondja ki. Na jó, Albuson kívül. De neki sem kéne-mondta rossz állóan.

-Miért van neve valakinek, ha senki nem mondja ki?

-Na látod, ez egy nagyon jó kérdés-töprengett el Lumpsluck.-Tudodkinek régen volt neve. Ami most van csak egy szó. Egy szörnyű szó, amit ha bárki is meghall az összerezzen és legszívesebben elmenekülne.

-És mi az?-kíváncsiskodott tovább.

-Most mondtam, hogy nem mondjuk ki...

-Tudom, de hogy ne mondjam ki, ha azt sem tudom, hogy mit?

-Mondasz valamit... rendben egyszer elmondom, de aztán tényleg hagyd ezt a témát!-mondta mire Lily bólintott. Lumpsluck a lány füléhez hajolt és belesuttogta: Voldemort.

Lily nem tudta mire számított. Talán, hogy valami retteneteset, valami hátborzongatót, valami olyat hall amitől örökké félni fog. És igen, Lumpsluck pontosan így viselkedett. De ő semmi ilyesmit nem érzett. Ugyanolyan maradt. Nyugodt és kíváncsi. Úgy gondolta bármilyen borzalmas és sötét varázsló lehet, egy névtől nem szabadna így félni. Ezt a bájitaltan tanár is észrevette.

-Nem tudod miket tett és miket tesz állandóan-csóválta a fejét.

-Tényleg nem, professzor-válaszolta Lily.-De Perselus szerint nem kell félnünk tőle a Roxfortban...

-Igen, igen-bólintott a professzor.-Albustól fél, így messze elkerüli az iskolát. Jó neki, legalább őt békén hagyja-forgatta a szemét. Egy ideig csend támadt kettejük között, mikor Lumpsluck elmosolyodott.

-Tudod, még senki sem vett rá, hogy kimondjam ezt a nevet. Még, hogy nem vagy ravasz-kuncogott és Lily is elvigyorodott. Ekkor a vonat megállt. Megérkeztek a King's Crossra. Mindketten leszálltak, mikor Lumpsluck Lilyhez fordult.

-Hányas vágánynál vagyunk?

-Az ötödiken állt meg a vonatunk.

-Akkor kérlek vezess el a kilencedik és a tizedik közötti peronra-jelentette ki és Lily vonakodva is, de elindult arra. Már a kijelölt peronon sétáltak, mikor Lumpsluck hirtelen megállt.

-Ez az-mondta és szembefordult a lánnyal.-Figyelj, ez itt...

-A téglafal!-jutott eszébe Lilynek.-Az átjáró a kilenc és háromnegyedik vágányra!

-Pontosan-bólintott Lumpsluk.-Látom Piton úrfi ezt is épp csak említette-kacsintott.

-Eléggé zavaros, egyszerre hadart el körülbelül mindent. Még csak három napja ismerem-magyarázta, mire az idős férfi elmosolyodott.

-Izgalmas lesz az első utazás-tért el a Piton témától-nekem is az volt. Ott derül ki, hogy ki a barát és ki az ellenség.

-Értem-válaszolta Lily, bár fogalma sem volt, hogy mire céloz ezzel a professzor.

-Na gyere-intett neki-innen nincs már messze az Abszol út. Csak meg akartam mutatni, hogy hol kell majd szeptember elsején, tizenegykor lenned. El ne késs a vonat pontos, a jegy a borítékban-hadarta.

-Értem-mondta és ez esetben világos volt neki.