TIZEDIK FEJEZET

Kviddics és döbbenet

Eltelt pár hónap és a Tekergők hamar nagyon népszerűvé váltak, amit láthatólag nagyon is élveztek. Gondoskodtak arról, hogy egy másodpercig se felejtse el őket senki. Csínytevéseik viharként terjedtek el a Roxfortban. Viszont azóta is a „közönség kedvenc” a tó melletti párbajozás volt.
Közeledett a december, de Lily azóta sem tudta miért kellett a fiúknak Dumbledore-nál maradniuk azon a bizonyos napon. Többször meg akarta őket kérdezni, de mindig meggondolta magát. Pitonnal viszont sokkal többször futott össze és rengeteget beszélgettek. Sem Malfoy és a Mardekáros bandája, sem Potterék nem zavarta meg Lily életét amiért hálás volt. Bár egyszer Malfoy fenyegetni kezdte Franket, de szerencsétlenségére éppen akkor sétált arra Lumpsluck...
Hát igen, sokszor hangoztatták az iskolában, hogy a professzornak már nem csak az elsőévesek közül a kedvence a „kis Evans”, hanem az egész Roxfortból. Tény, hogy Lumpsluck az égig dicsérte minden órán Lilyt, egy adag plusz pontot adva a Griffendélnek, amitől a Mardekárosok eléggé dühösek voltak.
Ó, igen a pontozás. Sajnos az csak egy tény volt, hogy a bájitaltanár teljesen odavolt Lilyért, mert még mindig az utolsó helyen járt a Griffendél jóval lemaradva a többiektől. De emiatt senki sem búslakodott. Rég megszokták, hogy nem nyerik el a házkupát, így senkit nem érdekelt hanyadik helyen álltak, inkább a Tekergőkről beszélgettek.
Lilyt kissé idegesítette, hogy majdnem mindenhol a négy fiú a téma. De próbált nem törődni ezzel. Viszont volt egyvalami amitől elszomorodott.
Szüleivel rendszeresen levelezett, bár „véletlenül” nem említette meg nekik a párbajozást és, hogy már elsőévesként az igazgatóhoz vitték, mert rosszat csinált. Igaz, Lily nem vett rész a tóparti káoszban, de mégis hibásnak tartotta magát, hogy nem tudta megakadályozni őket.

Pár napja viszont mikor Perla ledobta a Nagyterem asztalára a kis borítékot lelkesen kibontotta, ám ahogy olvasni kezdte egyre jobban elkeseredett.

Kedves Lily!
Sajnos a nagyi beteg lett és ki kell mennünk hozzá, vidékre és az ünnepekkor is ott kell legyünk nála, hogy ápoljuk őt. Nem tudjuk megoldani, hogy kimenjünk érted a King's Crossra, emiatt a szünetben is a Roxfortban kell maradnod.
Nagyon sajnáljuk, hogy nem láthatunk téged, csak a nyáron, de reméljük, hogy jól érzed magad és karácsonykor is a barátaiddal leszel.
Hiányzol nekünk!
Szeretünk:

Anya, Apa és Petúnia

Lehorgasztott fejjel nézett maga elé és a tányérjában kezdett kotorászni villájával. Frank és Alice összenéztek.

-Mi a baj?-kérdezte Alice, mire Lily átadta neki a levelet.

-Ó, emiatt ne aggódj, mi is maradunk az ünnepekre-kacsintott a lány.-Csak Mógus megy haza.

-Viszont Potter marad-sóhajtott Lily.

-Honnan tudod?-kérdezte Alice.

-Hallottam mikor a klubhelyiségben erről beszélgettek. Potter kissé pipa volt, hogy egyedül ő marad a szünetekben a Tekergők közül-mondta, mire barátnője felnevetett.

-Egyedül Potter? Reméljük akkor nem lesz akkora arca, hogy letámadja Pitont.

-Azt én is remélem-ingatta a fejét Lily.

Arra lettek figyelmesek, hogy mindenki a tanári asztal felé fordítja a fejét, ahol Dumbledore állt fel székéről azzal a szándékkal, hogy mondjon valamit.

-Gyerekek, egy kis csendet kérnék. Mint tudjátok, minden évben megrendezzük a kviddics versenyt a Royfortban. Ebben az évben, mint ahogy észrevehettétek kissé eltolódott, mert régi bíránk és kedves tanárunk, Scopa Palla nyugdíjba vonult. Köszöntsétek tehát az új kviddics bíránkat, Madame Hoochot!

A diákok most vették csak észre, hogy plusz egy fő ül az asztalnál. Egy nő állt fel, rövid, szürke haja kócos volt, mint aki most szállt volna le seprűjéről. Fekete talárt viselt és határozottan állt mégis kissé lazán, amiből látszott, hogy sportoló és komolyan veszi a feladatát. Csak biccentett egyet utána visszaült a helyére. A diákok izgatottan sugdolózni kezdtek. A varázslók kedvenc sportját mindenki szerette és szemmel láthatóan Lilyéken kívül már mindenki lázasan várta az első mérkőzést.

-Tényleg a kviddics! Teljesen kiment a fejemből!-kapott homlokához Alice.

-De legalább megtudom mi ez a nagy felhajtás-sóhajtott Lily.
-A fiúk megőrülnek érte-forgatta a szemét barátnője.-Nézz csak oda! Látod? Potter és Black is teljesen ki vannak akadva, hogy elsősök nem játszhatnak.
És tényleg. A Tekergők nem valami halkan arról vitatkoztak, hogyan oldják meg, hogy bevegyék őket a csapatba. Lily elfordította a fejét. Egyáltalán nem volt kíváncsi a négy fiúra.

A mérkőzést szünet előtti utolsó szerdájára rakták. Lily körül minden megváltozott. Az egész Roxfort, mintha egy csettintésre a kviddics középpontjává vált volna... Főleg a Griffendél és a Mardekár házba tartozó diákok, ugyanis ők mérhették össze pár hét múlva erőiket. Az a pár hét viszont gyorsan elröppent. Mire bárki is észbe kapott volna, addigra már mindenki elfoglalta helyét a lelátón, ami főleg zöld, ezüst, arany és piros színben pompázott. De a Hugrabugból és a Hollóhátból is nem egyen jöttek megnézni a mérkőzést. Mógus például fürgén áttolakodott a diákok között egyenesen Lilyékhez.

-Kiknek drukkolunk?-kérdezte.

-Mógus!-szólt rá Lily meglepetésére Frank.-Mardekár a Griffendél ellen. Szerinted kinek szurkolunk?

-Jól van, na, csak vicceltem-tette fel védekezően kezeit a fiú.

-Ez nem vicc, hanem kemény verseny. Figyelj inkább, mindjárt kezdődik!

-Frank nagy kviddicsrajongó-súgta Alice Lily fülébe-de mivel ő maga nem tud játszani, buzgón szurkol a lelátóról.

-És most-szólalt meg a mikrofon mögül egy ötödikes fiú-hölgyeim és uraim, kedves diáktársaim, becses tanáraink és tanárnőink, tisztelt igazgató úr...

-A lényeget Dupo!-szólt rá egy ismerős, határozott hang, McGalagonyé.

-Elnézést, tanárnő! És most jöjjenek a csapatok! Elsőként a Mardekár lép a pályára, élükön Lucius Malfoyjal, a csapatkapitánnyal, aki egyben a Mardekár fogója is! Mögötte a három hajtó: Regulus Black, Ciare Las és Trenta Derivato! A két terelő, hú, de nagydarabok... nem lesz könnyű leteperni őket...

-Jordan!

-Ó, bocsánat tanárnő, de ezek az információk nagyon sokat érnek a Griffendél számára.

-Dupo Jordan, csomót kötök magából, ha nem vezeti le rendesen ezt a játékot!

-Értettem tanárnő! Hol is tartottam? Á, igen a két nagydarab terelő, akik ráadásul ikrek is: Grande és Enorme Pazzo. És utoljára az őrző, Guardia Madestro! Hát, nagyon remélem, hogy a mai napot elrontják, mert a Griffendélnek jól jönnek a pontok... Mármint, meg ne sértődj Ciare, te csinos vagy-kacsintott Dupo.

-És most jöjjön a Griffendél! A Mardekárral ellentétben, elől az őrző, Jackson Wood lép pályára, a csapatkapitány! Mögötte Sco Egato, a fogó, Destra Tad, Victor Numero és Lucy Johnson, a három hajtó és végül a két őrző, Duro Pala és Jake Buio. Hajrá Griffendél!

-Ezt nem hiszem el!-bosszankodott Alice.

-Mégis mit?-nézett rá Lily.

-Az az átkozott Black a hajtó!

-És?

-Le kell győznöm őt!-húzta ki magát Alice.

-Hogyan?-kérdezte barátnője, mire Alice egy sokatmondó mosollyal válaszolt.-Be akarsz állni a csapatba-nyitotta kerekre szemeit Lily.

-Legalábbis jövőre megpróbálok. Igazából néha játszottam már otthon a rokonaimmal és akkor mindig én voltam az egyik hajtó, szóval még az megy a legjobban...

-Most Madame Hooch megmutathatja, hogy igaz utódja szeretett volt bíránknak, Palla professzornak!-folytatta Jordan.

-Nem lesz könnyű őt felülmúlni-morgolódott Frank.-Palla volt eddig a legjobb kviddics játékos a Roxfortban.

-Ez a Palla a Roxfortba járt?-fordult a fiú felé Lily.

-Semmit nem tudsz róla? Palla a Roxfort legjobb hajtója volt diákkorában! Leszerződött még a Chudley Csúzlikhoz is, miután kijárta a Roxfortot és az egyik leghíresebb játékosa volt a csapatnak! Aztán idősebb lett és visszajött a Roxfortba, tanítani. De ez a Madame Hooch... Semmit sem tudni róla...

Lily döbbenten nézett az általában néma fiúra, aki most oly lelkesen beszél erről a sportról. Szemmel láthatóan Mógus és Alice megszokták már, hogy ennyire izgatott Frank ilyenkor.

-Madame Hoock feldobja a kvaffot! Elkezdődik a mérkőzés!-kiáltotta Dupo Jordan, mire a lelátón mindenki a pályára nézett.

-Black megszerzi a labdát! A Mardekárnál a kvaff! Hű, de ügyes ez a kis másodéves. Hogy cselez... és lepasszolja a labdát Ciarenak! Hajrá csajszi! Mármint... Gyerünk Griffendél valaki szerezze már meg azt a kvaffot... És igen, Lucy Johnson kiüti Ciare kezéből a labdát! Ajajj... egy gurkó találja el szegény lányt... a nagydarab ikrek közül az egyik, talán Grande egy jó találattal kiütötte... újra Blacknél a labda. Mindenkit kikerül, de ekkor ráront Numero. Az utolsó pillanatban Black átpasszolja a labdát Lasnak, majd egy hirtelen mozdulattal kikerüli a feléje szálló Numerot. Las pedig elhajítja a kvaffot. Wood sebesen repül, hogy elérje, de nincs elég ideje. Tíz pont a Mardekárnak!

A Mardekárosok hatalmas éljenzésbe kezdtek és meglebegtették kis, zöld zászlójukat. A Griffendélesek mérges kiáltásokkal fejezték ki nemtetszésüket.

-Ah... Ha ez így megy kénytelenek vagyunk Scora bízni a mérkőzést-sóhajtotta Frank.

-Na ne nevettess-forgatta a szemeit Mógus.-Sco még soha egy cikeszt sem kapott el.

-Akkor reménykedjünk, hogy ma van a szerencsenapja.

-Röhejes. Malfoy ellen semmi esélye-fonta össze karjait Mógus.

-Mond, te most kinek az oldalán állsz?-szólt rá a fiúra Alice.

-Lucy Johnsonnál a labda, átpasszolja Tadnak, aki egy hirtelen csel után visszahajítja a kvafft Lucynak. Lucy továbbítja Numeronak, Numero pedig elhajítja és... és... jajj ne... Madestro, a Mardekár őrzője kivédi a lövést. Blacknél a labda, de... talán... igen, Lucius Malfoy megpillantotta az aranycikeszt és üldözőbe veszi. Sco Egato is hamar rájön mi történik és Malfoy után repül. Hajrá Sco!!! Hajrá Griffendél!

-Mindeközben-folytatta Dupo Jordan-A gyönyörűséges Ciare sebesen repül a Griffendél gólkarikái felé és... Jajj ne... Ciare amilyen csinos, annyira jó hajtó is. Húsz pont a Mardekárnak!

A Mardekárok tapsviharban törtek ki. Lily felnézett Scora és Malfoyra. Malfoy a cikesz nyomában volt, pár méterre lemaradva tőle. Sco próbálta utolérni, de hiába.

-Black belövi a kvafft! Harminc pont a Mardekárnak-mondta elkeseredve Dupo.-Közben Malfoy egyre közelebb ér az aranycikeszhez! Kinyújtja a karját és... hoppá! Malfoyt eltalálja egy gurkó, Jake pontos ütésének hála! Malfoy meginog seprűjén, vérzik az orra. Sco viszont lehagyja a Mardekáros fogót és most ő veszi üldözőbe a cikeszt!

-A kvaff Blacknél van, de Lucy megszerzi tőle a labdát! Átpasszolja Tadnek, aki továbbítja Numeronak és... igen!!! Tíz pont a Griffendélnek! Szép volt, Victor!

-Malfoy összeszedi magát és villámgyorsan Sco után ered. Sco nem elég gyors és kis idő múlva, már Malfoy mögött repül...

-NEEE!-kiáltott fel Frank.

-Lucius Malfoy elkapta a cikeszt-sóhajtott Jordan.-Száznyolcvan-tíz pont a Mardekár javára. Győzött a Mardekár.

A zöldbe öltözött diákok hatalmas éljenzésbe törtek ki. A Griffendélesek lehorgasztott fejjel, sértődötten fújoltak.

-Ezt nem hiszem el!-bosszankodott Frank.-Nem tudnánk végre győzni is?

-Megmondtam, hogy nem lesz semmi Scoból. Le kéne váltani, nem is tudom, hogy vehették be a csapatotokba-mondta Mógus.-De legalább biztos, hogy a Griffendél-Hollóhát meccsen győzni fogunk.

-Mógus, tegyél meg egy szívességet és fogd be a szád!

-Szóval ez a kviddics-bólintott Lily.

-Igazából ez még semmi-válaszolta Frank.-Tizenöt perces mérkőzés volt és a mi csaptunk, Scoval az élen eléggé béna, hogy valljuk be. Ha lenne egy jó fogónk, minden megoldódna.

-Ugyan már, a Griffendélnek sose volt jó fogója-nevetett fel Mógus. Válaszul három mérges pillantást kapott.-Most mi van?

-Inkább menjünk vissza-ingatta a fejét Alice.

-Meglátogathatnánk Hagridot is-vonta meg a vállát Lily.

-Tényleg, nem is volt itt. Pedig mindig megnézi a kviddics mérkőzésünket-nézett körül a lány.

-Minek jött volna? Úgyis tudja az eredményt.

-Mógus, komolyan mondom, még egyszer megszólalsz, én leütlek!-nézett a fiúra bosszúsan Alice.

-Ezt nem hiszem el!-döbbent le Lily, mikor már közel voltak Hagrid kunyhójához.

-Mi az?-néztek rá értetlenül a többiek.

-Potter-morogta és egy irányba mutatott. Barátai arra néztek.-Tényleg ki akarják húzni a gyufát. Már megint a Tiltott Rengeteg szélén sétálgatnak.

-Menjünk oda-indult el Alice.

-Várj! Minek?-kérdezte Mógus, de Alice nem figyelt rá.

-Hé, Black!-kiáltott a fiúra, aki meglepetten megfordult.-Jól játszott a bátyád-mondta hidegen.

-Semmi közöm a bátyámhoz-jelentette ki. Lily gyorsan barátnője mellé sietett.

-Ne csináld Alice!-suttogta, de a lány, mintha meg se hallotta volna ment tovább.

-Mond meg neki, hogy megkeseríti az életemet! Hogy kopjon le és menjen haza!

-Már mondtam, hogy semmi közöm nincs hozzá!-mondta dühösen Sirius és zsebébe csúsztatta a kezét.

-És mit csináltok itt? A Tiltott Rengeteg szélén?!

-Hagyj minket békén-lépett előre James.

-Nem érdekelsz, Potter. Blackkel vannak gondjaim...

-Nem is ismerlek!-lépett Sirius James mellé és maga elé szegezte pálcáját. Alice is így tett.

-Mégis mi folyik itt?-hallottak egy hangot bal oldalról, mire mindannyian arra néztek.-Le a pálcákkal és tűnés innen!

-Caro professzor...-suttogta James ridegen és a tanárnőre szegezte a varázspálcáját. Lily döbbenten nézett a fiúra.

-Potter, megmondaná, hogy mit művel? Ez még magától is sok...-döbbent le kissé Caro.

-És maga mit keres itt, professzor?-kérdezte James.

-Eltévedt diákokat keresek-biccentett feléjük gúnyosan.

-Vagy valamit keres-mondta a fiú, mire a Tekergők többi tagja és a nő is pálcát rántott. Lilyék döbbenten nézték az eseményeket.

-Mikor kezdet gyanakodni, Potter?
-Gyanús baglyokat küld, sose látni önt a folyosókon kívül, zárkózott, csak McGalagonnyal beszél... ez már önmagában is... khm... gyanús. Aztán láttuk bemenni a Tiltott Rengetegbe. Követtük magát. Hangosan morogta, hogy „Hol van, hol lehet? A Nagyúr azt mondta, itt kell lennie annak az átkozott botnak!” Ez a mondata mindent elárult.

-Ne avatkozzon ebbe, Potter! Semmit sem tud rólam!

-Maga halálfaló, professzor! És ezt csak Hagrid hitte el...

-Capitulatus!-kiáltotta Caro, mire a Tekergők kezéből kiröppent a pálca. Semmi esélyük sem lehetett egy tanárral szemben.

-Professzor, maga mit művel a diákokkal?-futott feléjük Hagrid.

-Stupor!-fordult arra Caro. Hagridot pont mellkasánál találta el a piros fénycsóva, de csak megtántorgott, utána tovább futott.

-Stupor! Stupor, Stupor, Stupor!

Hagrid összecsuklott és elterült a földön.
-Hagrid!-kiáltottak fel a diákok. James nem tudott tovább állni tétlenül és nekirontott Caronak. A professzor hátraesett. Megpróbált megkapaszkodni valamiben és pont Lily karját ragadta meg. Lily pedig Alicét. Frank segíteni akart nekik, de ő is elesett.

Ahogy földet értek a legváratlanabb dolog történt velük.

Lily úgy érezte, mintha valami megragadta volna a hasánál és az felrántotta volna őt. Nem érzékelte maga alatt a talajt, de többször nekiütközött valaminek. Kavargó színfoltokat látott körbe-körbe és rettentően szédült. Aztán...

Újra földet ért, de nem fűt érzékelt maga alatt, hanem hideg padlót és hátát szúrta valami. Fogalma sem volt róla, hogy mi történhetett vele...

KILENCEDIK FEJEZET

Halloween és Tekergők

-Potter!!!-visszhangzott McGalagony hangja a teremben és Lily behúzott nyakkal nézett a röhögő fiú irányába.

Halloween napja van és James, na meg a bandája úgy látta, hogy a „Csokit vagy csínyt” egybegyúrják és „csokis csínyt” hoznak létre. Ez abból állt, hogy egy dobozt telepakoltak édességgel, legfőképpen csokoládéval, abból is a legtöbb csokibéka volt, és mikor belép a tanár, akkor egy egyszerű bűbáj kíséretében felrobbantják, pont az ajtó előtt. A bökkenő az volt, hogy a tanároknak nemigen tetszett, hogy csokoládéba mártva fogadják. És Mcgalagony sem volt kivétel.

Mérgesen trappolt Jameshez, Siriushoz, Remushoz és Peterhez. James és Sirius hasukat fogva nevettek, Remus próbált ártatlan fejet vágni, de közben szélesen vigyorgott, Peter viszont remegve nézte a professzort.

-Idefigyeljetek! A Halloweenhoz nem tartozik hozzá, hogy a tanárotok csokimázban díszelegve tartsa meg az órát!-dühöngött, közben pár olvadt édességet próbált meg levakarni sötétzöld talárjáról.

-Ugyan már tanárnő, csak egy kis tréfa volt-legyintett pimaszul James, mire Lilyn kívül mindenki felnevetett.

-Tréfa?? Ez neked tréfa, Potter? Tudja nem szeretném az igazgató urat „tréfákkal” zavarni, ugye megérti?-mondta lágy és gúnyos hangon, de James nem ijedt meg tőle.-Most szépen fogod magad a kis barátaiddal,meglátogatjátok Frics úrat és kértek tőle egy felmosót.

-Minek? Emundabit Lava varázsigével könnyen fel lehet törölni-vonta meg a vállát és előhúzta pálcáját, de McGalagony kirántotta a kezéből.-Hé!
-Egy kis tiszteletet, Potter-forgatta a szemét a tanárnő.-Nincs varázslás. Szépen feltakarítják pálca nélkül a mocskukat, és ne higgye, hogy ennyivel megússza-mondta, mire Sirius nevetve oldalba bökte haverját.

-Maga csak ne vigadjon annyira, Black. Lupinnal és Pettigrewval ugyanazt a bűntetést kapják. Most pedig kifelé, és felmosókkal térjenek vissza!-tapsolt kettőt, a négyes pedig már ki is surrant az ajtón.

-Micsoda társaság-dünnyögte Mcgalagony és pálcájával maga felé bökött, mire egy szempillantás alatt eltűntek a ragacsos édességek talárjáról.

Miután Jamesszék üggyel-bajjal feltakarították az olvadt édességeket és McGalagony megtanította, hogyan kell egy tollból ékszerdobozt varázsolni, jött a következő óra, sötét varázslatok kivédése.

Lily csendben meghúzta magát, mióta összeütköztek Caroval. Ez volt az egyetlen óra, mikor nem jelentkezett és nem okoskodott állandóan. Ez az óra Jamesszé volt. Bár a négyesnek meg kellett ígérnie McGalagonynak, hogy nem csinálják meg többször a „csokis csínyt” ők csak füttyöt hánytak erre.
Lily meglepetésére Caro lenyelte mérgét és szétszóródottságát és egy erőltetett mosoly kísértében feltakarított mindent az Emundabit Lava varázsigével és megtartotta az órát. Lily nem akart hinni a szemének. Azt tudta, hogy Potter a kedvence, de nem gondolta volna, hogy ennyire kivételez vele.

Délután már mindenki türelmetlenül várta, hogy elkezdődjön a vacsora. Sokan már a Nagyterem ajtaja előtt tolakodtak, de Lily, Alice, Frank és Mógus az udvaron beszélgettek, ahol körülbelül senki sem volt. Caroról volt szó, ahogyan mostanság mindig. Sokszor kitárgyalták már, amit Hagridtól tudtak meg a lányok és figyelték a professzort, hogy mit is csinál. Ez nem volt könnyű feladat, mert legtöbbször felszívódott és sehol nem lehetett megtalálni. De Lily azóta kétszer futott össze Caroval a bagolyháznál (a lány sokszor szokott családjával beszélgetni, de Petúniától soha nem kapott egy szót sem, ami kicsit bántotta).

Lily Piton miatt is szomorkás volt. A fiú eléggé eltávolodott tőle. Bár sokszor felkereste őt ígéretéhez híven, Piton mindig felhozott valami mentséget, hogy miért nem tudnak most beszélni.

Akik még furcsák voltak mostanság, azok Potterék. Állandóan elmászkáltak és nem egyszer volt olyan, hogy senki nem tudta, hogy hol van a négyes. Viszont most, mikor Mógus éppen arról magyarázott, hogy milyen a Hugraburgosokkal a Bájitaltan és Lumpsluck mennyire lelkes és közben milyen unalmasan tartja az órát, most, ahogyan Lily kissé oldalra fordította a fejét megpillantotta az apró termetű Petert, az elegáns, mégis rongyos Remust, a göndör hajú Siriust és a fekete kócost, Jamest.

-Odanézzetek-suttogta barátainak, bár nem tudta miért beszél halkan, a négyes messze volt, ahhoz, hogy lássák.

-Hagridhoz mennek-állapította meg Alice.-De ebben nincs semmi furcsa, sokszor mennek oda-vont vállat. És igen, a fiúk tényleg a vadőr kunyhója felé mentek. Míg Mógus tovább panaszkodott, Lily még mindig Hagrid házát figyelte és azon gondolkozott, hogy mit csinálhatnak.

Aztán döbbenten tágra nyitotta a szemét. Potterék egyesével, óvatosan kimásztak a hátsó ajtón, ami abból a szögből, ahol Lily állt, jól be lehetett látni. A fiúk viszont ahelyett, hogy visszamentek volna a kastélyba vagy a tóhoz, egyenesen a Tiltott Rengeteg felé siettek.

-Ezt nem fogjátok elhinni-motyogta a lány, mire a többiek sóhajtva újra odafordultak, aztán mind négyüknek leesett az álla, ahogyan a fiúkat elnyelte az erdő.

-Ezek... De... Mégis mi?-dadogta Alice.

-Nem kéne szólnunk valakinek?-kérdezte félénken Frank.

-Nem láttad, hogy Hagrid kunyhóján keresztül mentek?-morogta Mógus.-Hogy engedhette meg ezt nekik?-mondta dühösen és a ház felé indult.

-Mégis hová mész?-kérdezte Alice, mire a fiú visszafordult és széttárta karjait.

-Szerinted? Beszélgetni egy öreg barátunkkal.

Lily, Alice és Frank követték Mógust. A kunyhó ajtajánál kopogtak, de nem jött válasz. Mógus újra kopogott, de ismét semmi. Harmadszorra már dörömbölt, mikor végre valaki megszólalt. Viszont a hátuk mögött.

-Mit dörömbölsz, itt vagyok!-Hagrid dörmögő, de barátságos hangja hallatán megfordultak a gyerekek és értetlenül néztek a vadőrre.

-De hisz... az előbb...-motyogta Alice.

-Mi történt az előbb?-kérdezte.

-Menjünk be-ajánlotta Mógus és kinyitotta az ajtót. Mikor beértek Hagrid kérdő pillantással nézett rájuk.

-Mi történt az előbb?-ismételte.

-Te nem is tudsz róla?-kérdezte Lily.

-Nem. De ha nem mondjátok el, nem is fogom tudni. Amúgy nektek nem a vacsorán kéne legyetek? Pár perc múlva kezdődik.

-Hagrid-kezdte Lily-az előbb Potterék mentek keresztül a házadon a Tiltott Rengetegbe.

-Hogy micsoda?-döbbent le a vadőr, amit a gyerekek nem tudtak hova tenni.-Azonnal utánuk megyek. Jamesszék? A Tiltott Rengetegbe? A vacsora előtt? Még ilyet... Ti viszont-mutatott rájuk.-Elmentek a Nagyterembe.

-De Hagrid!-csattant fel Mógus.

-Nincs semmi de! Nem vihetlek titeket a Rengetegbe, és nektek amúgy is a Halloweenon van a helyetek, szóval sipirc!-tapsolt kettőt és már el is tűnt a hátsó ajtón keresztül, nyomában Agyarral.

-Akkor-észlelt fel először Alice-menjünk a Nagyterembe.

-Tekergők-köpte a szavakat Mógus, miközben kisétáltak a kunyhóból.

Mikor beléptek a Nagyterembe, már majdnem mindenki a helyén volt. Lily, akinek ez volt az első Halloweenje, tátott szájjal nézett körbe.

Rengeteg denevér repült ide-oda, az aranytányérok még üresen az asztalokon voltak. A mennyezeten a sűrű fekete felhő mögött a telihold fénylett. A lebegő gyertyák néhol tökhéjban voltak és úgy adtak fényt a teremben lévőknek.

Mikor mindenki elfoglalta a helyét egy varázsütésre megjelentek az ételek.

-Végre-vigyorgott Alice és neki esett egy tökös derelyének. Lily egy töltött krumplit vett magához és azt kezdte enni.

-Nyami-mondta, miközben tovább tömte magát étellel.

-Hagrid és Potterék még nem jöttek vissza-mondta Alice a tanári asztal felé nézve.

-Lehet bajba kerültek. Hiszen biztosan nem véletlenül tilos bemennünk oda-rémült meg kissé Lily.

-Legalább végre megszabadulunk tőlük-sóhajtott.

-Ezt, hogy érted?

-Ezután biztosan kirúgják őket.

Lily elgondolkodott. Ha nincs Potter, akkor az élete rendben lenne a Roxfortban. Nem idegesítené állandóan a fiú, Caro nem nézné el a négyes folytonos csibészkedését, nem tennének tönkre semmit. Mert nem is lennének itt.
Boldognak kellett volna lennie a ténytől, hogy nem fogja őket többé látni. Mégis... mintha megsajnálta volna őket.

Vele ellentétben viszont Alice-nak fülig ért a szája és Frankhoz fordulva arról beszélt, hogy megszívta a „kis Black”.

Ábrándozásából Dumbledore ébresztette fel, aki felállt székéről és előre lépett egyet.

-Ha mindenki jóllakott, akkor egy kis türelmet szeretnék kérni-mondta, mire a terem elcsendesedett.-Köszönöm. Nem akarom rabolni az idejüket, de pár dolgot tisztáznom kell. Először is, másodszorra és harmadszorra. Negyedjére viszont menjetek szépen az ágyikóba aludni egy nagyot-mondta. Lily kissé ledöbbent, de a felsőbbévesek, akik már megszokták, hogy Dumbledore kissé őrült, ők csak felálltak a helyükről és már indultak is hálótermük felé.

Mikor bemásztak a Kövér Dámán keresztül, Frank elment aludni, Alice és Lily viszont a klubhelyiségben maradtak, mert egyikőjük sem volt még álmos.

Leültek a kandalló mellé, ahol már lobogott a tűz, melegítve a lányokat. A kihalt helyiségben senki sem zavarta őket, így nyugodtan beszélgethettek.

-Képzeld, Regulustól lassan teljesen kikészülök. Ő Lumpsluck kis kedvenckéje. El nem tudod hinni, hogy tud kivételezni bizonyos diákokkal. Annyira utálom!-morogta, mire Lily megrázta a fejét.

-Nem tudom. Mikor az Abszol úton voltunk, Lumpsluck... khm... szóval tudod, meséltem már, hogy mi történt Ollivander boltjában-utalt az egyik korábbi beszélgetésükre, mire Alice bólintott.-Lumpsluck akkor is megértő volt, még ha a saját házába tartozó Luciusról volt is szó.

-Lehet, de te is a kedvence vagy-fonta össze a karját Alice kissé gúnyosan, de szavai nem hangzottak komolynak.-Te vagy az egyetlen Griffendéles, akit ennyire megkedvelt. Mégis, hogy csinálod?

-Fogalmam sincs. De én már régóta nem értem a tanárokat. Caro meg Pottert kedveli. Érted te ezt?

-Nem. De most már ne Potteren rágódjunk. Ezek után ő már csak múlt. Ahogy a kis Black is.

-Alice, nem is ismered őket, akkor miért vagy velük ennyire ellenséges?-pillantott barátnőjére Lily.

-Elég annyi, hogy egy Blackkel kevesebb a Roxfort. Viszont én meg azt nem értem, hogy te most miért sajnálod őket?-nézett rá gúnyosan.

-Nem sajnálom őket!-csattant fel a lány.-Csak... Hagrid is azt mondta, mindenki megérdemel egy esélyt.

-Figyelj-forgatta a szemeit Alice.-Csokibombával köszöntik a tanárt, állandóan elcsatangolnak, bemennek a Tiltott Rengetegbe! Elmondásod szerint mindegyik egy beképzelt kis tekergő! Akkor inkább örülj neki, hogy megszabadulunk tőlük.

-Igazad van-sóhajtott Lily, bár egyáltalán nem értett egyet barátnőjével.

Másnap Potterék továbbra sem tértek vissza és reggelinél sem látták őket, így Lily, Alice, Frank és Mógus kimentek és mivel hétvégén nem voltak óráik, reggeli után Hagridhoz indultak. Az ajtóhoz lépve Mógus kopogni akart, de Alice lefogta karját.

-Inkább én-mondta kissé gúnyosan, majd kettőt koppantott a faajtón.

-Akárki is az, most nem érek rá!-jött a válasz, mire a gyerekek szíve nagyot dobbant. Hagrid itt van.

-Csak mi vagyunk azok-mondta Alice.

-Ti meg főleg nem jöhettek be!-hallották a vadőrt.

-Hagrid, ha nem engedsz be minket, megyünk Dumbledore igazgatóhoz-nyomta meg az igazgató szót erősen Mógus. Ez hatott, Hagrid résnyire kinyitotta az ajtót.

-Mit akartok?-kérdezte.

-Hol vannak Potterék?-kérdezte vissza Alice.

-Honnan tudjam?-vágta rá a vadőr.

-Onnan, hogy te mentél el értük?

-És akkor nekem már tudnom kell minden egyes lépésüket?
-Valaki válaszoljon is, mert lemegy a nap-forgatta a szemeit Mógus.

-Ne keverjétek bele magatokat-rázta meg a fejét Hagrid.

-Hol vannak Potterék?-ismételte kérdését a lány.

-Alice, nem rúgathatod ki őket.

-Mi? Mégis miért nem? Dumbledore világosan fogalmazott, hogy aki a Tiltott Rengetegbe lép...

-Nem önzőségből tették, oké?-mondta, mire Alice felnevetett.

-Persze... Akkor meg miért?

-Nem a ti dolgotok. Inkább szakadjatok le róluk!-rivallt rájuk.

-Hagrid, minket régebb óta ismersz, mint őket, akkor miért véded annyira Potteréket?

-Tudjátok, kissé kezd elegem lenni, hogy állandóan a sarkukban loholtok nézve, hogy mikor rontanak el valamit! És örülnék, ha nem azért jönnétek át, hogy panaszkodjatok nap, mint nap!-mondta sértetten, majd bevágta az ajtót.

-Igaza van-szólalt meg Lily, mire a többiek kérdően ránéztek.-Nem tudjuk mi törtünt, addig nem ítélhetünk el senkit. Én ismerem őket legjobban közülünk és tudom, hogyha nem is valami jófiúk, de életük legnagyobb álma volt eljutni a Roxfortba. Szerintem nem akarják az első nap kirúgatni magukat és nem tennének semmi olyasmit, ami ehhez vezetné őket.

-Lily, hisz a saját szemeddel láttad te is, hogy a Tiltott Rengetegbe mennek.

-Siriust nem a családja miatt kéne elítélnünk. Ti mondtátok, hogy a süveg érti a dolgát. És Sirius Griffendéles. Ez nem elég ok arra, hogy legalább adj neki egy esélyt? Ki nem állhatom Pottert, de nem akarom, hogy kicsapják, főleg úgy, hogy én intéztem el, hogy többé színét se lássák itt.

Lily látta barátnőjén, hogy nem győzte meg teljesen, de csöndben maradt és inkább a tó felé indult, mikor meglátta Pitont egyedül az egyik fa árnyékában.

-Majd jövök-mondta a többieknek és a sápadt arcú fiúhoz sietett.

-Perselus!-szólt neki, mire Piton a lányra nézett és felpattant.

-Ne haragudj, most mennem kell...-hadarta, de Lily elé állt.

-Miért menekülsz előlem?-nézett rá szomorúan.

A következő pillanatban Pitont egy piros fénycsóva találta el amitől hátraesett. Lily ijedten kiáltott fel és megfordult. Döbbenten látta, hogy Hagrid kunyhója felől jön a tettes.

Potter pálcáját maga előtt tartva sietett a tóhoz, mögötte szorosan Black, Lupin és Pettigrew. Piton közben feltápászkodott a földről és támadója szemébe nézett, aki azonnal előtte termett.

-Világosan megmondtuk, hogy hagyd őt békén, Pipogyusz. Evans nem keveredhet Mardekáros közelébe!

Alice és Mógus azonnal felmérték a helyzetet és Lily mellé siettek. Potter végigmérte őket, mire Mógus gúnyosan megszólalt.

-Remélem egy Hollóhátas ellen nincs kifogásod-mondta.-Petrificus Totalus!-kiáltotta, de James éber volt és a hosszú varázsige is kedvezett neki, így időben félreugrott.

-Capitulatus!

Mógus kezéből azonnal kirepült a pálca. Lily még csak pillantani sem tudott, de azonnal több esemény zajlott le egyszerre.

Mógus a pálcája után ugrott, Alice Blackre támadt, Potter Pitonra akart átkot mondani, de Mógus megtalálta a pálcáját és most ő fegyverezte le Pottert. Ekkorra már Frank is odaért és Lupinra rontott rá. Csak Lily és Pettigrew álltak szerencsétlenül a jeleneteket figyelve.

Ekkor egy erős szélfuvallat ment keresztül a párbajozó diákokon, amitől mindannyian a földre estek. Lily felpillantott és McGalagony körvonalát látta meg.

-Mégis mit képzelnek?!-ordította, amitől Lilynek a feje is megfájdult. Caroval ellentétben McGalagony ki nem állhatta Potteréket és eleve haragudott rájuk még a csokirobbanás miatt. Az meg, hogy kilenc diák egymásnak esett...

-Tanárnő, az egész Potter hibája!-védekezett Alice, mire Mógus is hevesen bólogatott, közben felállt és a többiek is követték példáját.

-Ez nem igaz. Ha ez a Piton nincs, akkor...-rivallt dühösen a kis Mardekárosra James.

-Nem érdekel!-húzta össze a szemét a professzor. Most azonnal velem jönnek az igazgatóhoz! Eddig halogattam a találkozást! Komolyan mondom, szégyen, hogy az én házamban történik meg mindez! Kénytelen vagyok levonni mindenkitől ötven pontot.

-Tessék?-kérdezte egyszerre Potter, Black, Alice és Mógus.

-Jól hallották. Most pedig szépen kövessenek-fordult háttal a diákoknak és a kastély felé kezdett el sétálni. A gyerekek egy sóhajtás kíséretében követték tanárukat.

Lily kissé lemaradva ballagott a többiektől. Ötven pontot vontak le a Hollóháttól, ötvenet a Mardekártól és Háromszázötvenet a Griffendéltől. Ez azt jelentette, hogy már az év elején mínuszban vannak. De mivel ez nem lehetséges, a Griffendél nulláról kezdi a pontgyűjtést és jelenleg a Hugrabug vezet egy kicsit lemaradva pedig a Mardekár a második.

De nem a pontok miatt keseredett el. Most már tudta, hogy Piton miért távolodott el tőle. Potter megfenyegette. De miért? Hisz ki nem állhatja. Egy gondolat suhant át a fejében, de gyorsan kitörölte.

Azon kapta magát, hogy James is kissé lemarad a többiektől és Lily mellett kezd el sétálni.

-Hagyj békén-mondta Lily, de nem nézett rá a fiúra. Potter nem szólalt meg, így kínos csönd következett. Végül Lily sóhajtott egyet és ránézett.

-Miért mentetek az erdőbe?-kérdezte, mert jobb nem jutott az eszébe, a párbajt pedig nem akarta felhozni.

-Nem mondhatom el-rázta meg a fejét.

-Pedig fel kell hoznod pár nyomós okot. Dumbledorehoz megyünk, nem is félsz, hogy kirúgnak?

-Nem-mondta határozottan, amitől Lily kissé ledöbbent. James arcán viszont tisztán látszott, hogy kétségbe esett.

-Persze...

-Nem magamért aggódok-mondta határozottan, amitől Lilynek még jobban tágra nyíltak a szemei.

-Ezt, hogy érted?

-Mondtam, hogy nem mondhatom el-nézett a lány szemébe, aki bólintott.

James túl komoly volt. Lily megszokta, hogy egy beképzelt valakiről van szó, aki nagymenő akar lenni.

Most viszont... ez a fiú aggódott valakiért és azon gondolkozott, hogyan tudná kihúzni a bajból...

A csapat egy kőszörnyet ábrázoló szoborhoz ért.

-Tökös derelye-mondta McGalagony, mire egy csigalépcső jelent meg előttük. A tanárnő most a gyerekekhez fordult.

-Csak tessék-mutatott felfele. Black ment elől, utána Lupin, Pettigrew, Piton, Mógus, Frank, Alice, Lily, Potter és McGalagony. Mikor felértek a professzor bekopogott az ajtón és benyitott.

Az igazgatói szoba sokkal nagyobb volt, mint Lily azt elképzelte. Tele különféle könyvekkel és bútorokkal. Egy vörös, színpompás, elegáns testtartású madár egy ketrecben ült. Lily felismerte olvasmányai alapján, hogy egy gyönyörű főnixet lát. Az egyik szekrény tetején a Teszlek Süveg is ott virított. Mindenhol festmények lógtak, idősebb nőket és férfikat ábrázolva. A képek alá kis betűkkel egy név és egy évszám virított. Lily kivette Armando Dippet nevét és Piton szavaiból és a Roxfort történetéből megjegyezte, hogy Dippet volt Dumbledore előtt az igazgatója az iskolának.

Maga Dumbledore az íróasztala mögött ült beletemetkezve papírjaiba, viszont mikor látta, hogy vendégei érkeztek felnézett rájuk félhold alakú szemüvegén keresztül.

-Tyűha-nézett végig a kilenc diákon.-Minek köszönhetem ily sok gyermek látogatását?-kérdezte kissé költőiesen, amitől Lily majdnem felnevetett.

-Nos Albus-sóhajtotta McGalagony.-A tanári szobámnak ablakából pont az udvarra lehet kinézni. Viszont ezek a diákok ahelyett, hogy a fűben ülve beszélgettek, vagy játszottak volna, egymásnak estek és inkább párbajoztak egymással...

-Megsérült valaki?-kérdezte kapásból, mire McGalagony a diákok felé nézett.

-Nem-válaszolta.

-Megbüntette őket?-kérdezte Dumbledore. A professzor bólintott.-Akkor nem értem a látogatás célját.

-Evans, Longbottom, Sournois, Mógus és Piton-nézett rájuk McGalagony.-Maguk visszamehetnek. Büntetőmunkájukat később megbeszéljük.

Lilyék nem ellenkeztek, hanem kiléptek a szobából. A lány még egyszer visszanézett a négy tekergőre, akiknek maradniuk kellett.

Mind a négyükön ott ült a félelem és a rettegés. Lily visszaemlékezett arra, hogy miről beszélgettek Jamesszel. Nem fél attól, hogy kicsapják. Ezt úgy mondta, mintha biztos lett volna abban, hogy a Roxfortban marad. De valaki másért viszont aggódott.

Nem tudta tovább fürkészni arcaikat, mert mennie kellett. Lesétált a lépcsőn és követte barátait.

James Potternek, Sirius Blacknek, Remus Lupinnak és Peter Pettigrewnak ezentúl külön nevük lett és mindenki így szólította a Roxfortban már csak őket: Tekergők.

NYOLCADIK FEJEZET

Egy titokzatos nap

Végigrohant a szűk folyosókon, egyenesen a tóhoz sietett. Ott megállt, lihegett párat és körbenézett, aztán megpillantotta az egyik fa árnyékában.
Lily több, mint két hete járt már a Roxfortba. Ez idő alatt sok minden történt vele.
Sötét varázslatok kivédésén Caro rendben tartott mindent, gyakoroltatott egyszerű varázslatokat és nem tűrte a fegyelmetlenséget. Lily két hét alatt a legjobb tanulók közé volt sorolható. De ezt nem figyelembe véve, bár Caro nem akart kivételezni diákjaival, mindenkinek világos volt, hogy James Potter a kedvence. És, hogy miért? Mert különös módon, ez az öntelt alak tehetséges volt, nem is kicsit. Lilyt nagyon bosszantotta a fiú puszta létezése, de eddig csak hagyta elsuhanni gondolatait, és minél kevesebbet lenni a társaságában.
Bűbájtanon megértették, miért mosolygott huncutul Flitwick. Az apró varázsló nagyon értett a pálcaforgatáshoz és nagyon jól tanította az elsőéveseket.
Frank nem túlzott, mikor azt mondta, McGalagony nagyon szigorú. Lily néha elgondolkozott, hogy nem lehet-e, hogy Caro és McGalagony távoli rokonok. Átváltoztatáson viszont Sirius és James azonnal kihúzta a gyufát. Úgy gondolták hatalmas poén, ha berekesztik az ajtót, hogy a tanárnő ne tudjon bejönni. Csak éppen arra nem gondoltak, hogy McGalagonynak egy pálcaintéssel el vannak intézve a dolgok. Vagy lehet, hogy tudták, csak akartak egy kis balhét. Az iskolában azonnal elterjedt, hogy két elsőéves diák már az első napokban büntetésre mentek.

Lily a repüléstant utálta a legjobban. És nem azért, mert neki egyszerűen soha nem akart sikerülni, hogy egyenesen repüljön az a seprű arra, amerre akarta, hanem, mert James ebben is szemmel tisztán láthatóan a legjobb volt.
Gyógynövénytanon semmi különösebb dolog nem történt. Lily nem értette, Frank miért van úgy oda, csak veszélyes növényeket kellett ültetni, az egyik meg is harapta a lány az ujját, ami bedagadt és fel kellett mennie a gyengélkedőre, hogy Madam Pomfrey megvizsgálja. Azóta az ujja kitűnő állapotban van és nem fáj neki.
A legunalmasabb tantárgyuk a Mágiatörténet volt. Binns professzor a tanárok közül a legidősebb lehetett és nem tartotta valami nagyon izgalmasan az órákat. Lily mindig figyelmesen jegyzetelt, és bosszankodva nézte, ahogyan James és Sirius asztalra hajtják fejüket és mélyen alszanak.
Kedvenc tantárgya viszont, Alice nagy bosszúságára a bájitaltan volt. Összevonva voltak a Mardekárosokkal, így Lily és Piton egymás mellett foglalták el helyeiket. Lumpsluck első órán egy nagyon egyszerű bájitalt adott ki feladatnak, hogy készítsenek el, felmérve képességeiket. A Facile Luce bájitalt elméletben többször is végigvette már Lily és otthon sokat segített édesanyjának a főzésben , így viszonylag otthonosan mozgott a bájitalfőzés terén, amit Lumpsluck is kiszúrt és szóvá is tette. Azóta minden órán az égig dicséri Lilyt és büszkélkedik a lány „sikerével”. Lilynek nagyon jólesett, hogy végre elismerik valamiben, de sokszor kínosnak érezte, ahogyan a Mardekárosok szúrós szemmel méregetik, mert Lumpsluck végül is az ő házvezetőtanáruk volt és egy Griffendélest emelt ki.

Lily szabadidejét legtöbbször Alice, Frank és Mógus társaságában töltötte. Sokszor meglátogatták Hagridot, vagy csak a tó mellett leültek az árnyékos fűbe, esetleg a klubhelyiségben együtt írták a házijukat, de olyankor Mógus nem volt velük.
Lily még Marroneval volt sokat. Jobban megismerte a lányt, aki elmondta neki, hogy édesapja újságíró a muglik világában és, hogy anyja azért félt eleinte elmondani férjének, hogy boszorkány, mert nem akarta a következő újság főcímlapján az arcát látni, Boszorkány felirattal.
Most viszont Lily a tó mellett sétálva Perselus Piton felé vette az irányt. Leült a sápadt arcú fiú mellé és egy ideig csak csendben bámulták a zavartalan vizet.

-Azt hittem, hogy többet leszünk majd együtt-mondta bánatosan Piton.

-Ne haragudj, Perselus-nézett rá Lily.-Ígérem, hogy többet fogunk beszélgetni, csak...

-Elvoltál az új barátaiddal. Megértelek, ilyenkor kell ismerkedni-sóhajtott.

-Ne csináld ezt, Per, nem tehetek róla, hogy Griffendéles lettem te pedig Mardekáros.

-Tudom-bólintott kissé szomorúan.
-És... hogy megy eddig a suli?-kérdezte Lily, mert jobb nem jutott az eszébe.

-Hát, jól-mondta és Lilynek kezdett nagyon kellemetlennek lenni a beszélgetésük.
-És milyen a Griffendél?-nézett a lányra Piton.

-Nagyon jó-lelkendezett Lily.-Szereztem ugye új barátokat, akik nagyon kedvesek. Csak Potter ne lenne ott-sütötte le a szemeit.

-Potter-sziszegte Piton.-Egy beképzelt senki. Két hete vagyunk itt és máris nagymenőnek képzeli magát.

-Hidd el úgy utálom őt, mint te-sóhajtott Lily.
-Mond, neked nem gyanús Caro?-kérdezte hirtelen a fiú, mire Lily először meg sem tudott szólalni.

-Ezt, hogy érted?

-Nem tudom-mondta.-Csak olyan furcsa. Öt éve tanít itt, de senki nem tud róla semmit.

-Talán magánügy-vonta meg a vállát.

-De olyan... titokzatos. Láttad már egyáltalán a folyosókon? Órákon kívül sehol sem lehet látni.
-Biztos megvan rá az oka.

-És az a Hagrid? Azt mesélted ő is titkolt valamit.

-Azt mondta Roxfortos ügy.

-A Roxfort diákjai vagyunk-mérglődött.

-Alice is ezt mondta-válaszolta Lily, amitől Piton kissé elvörösödött. Nem tetszett neki, hogy egy Griffendéleshez hasonlítják.

-Visszatérve Carora-folytatta a fiú-neked is feltűnt mennyire hasonlít McGalagonyra?

-Baj?

-Ha rokonok lennének azt nem titkolnák a diákok előtt.

-Talán nem azok-vetette oda Lily.

-És ha testvérek?-kérdezte Piton, mire a lány felpattant.

-Testvér... a csudába elfelejtettem írni mamiéknak. Ne haragudj, Per, majd még beszélünk, de most rohanok!-mondta búcsúzóul és faképnél hagyva Pitont a Griffendél-torony felé vette az irányt.
A klubhelyiségbe érve látta, ahogy Alice és Frank egy-egy fotelben ülve beszélgetnek, de nem ment oda hozzájuk. Elővett egy pergament, tollat és tintát és írni kezdett.

Kedves Anyu, Apu és Túni!

Nagyon hiányoztok! A Roxfort elképesztő, hihetetlen dolgokat tanulunk. A Griffendél házába kerültem, tudjátok amiről meséltem. Lett több barátom is, akiket nagyon megszerettem. Alice nagyon kedves lány, magabiztos és segítőkész, Frank kissé csendes és ügyetlen, de jó barát, Mógus pedig ami a szívén az a száján típus, de amúgy nagyon kedves. Marrone az évfolyamtársam és neki az édesapjának nincsen varázsereje. Vele szoktam általában tanulni is. Perselust pedig már ismeritek.
A tanárok is nagyon kedvesek. Lumpsluck professzor, aki eljött hozzánk, ügye bájitaltan tanár. Nagyon megszerettem a tantárgyát, egészen jól megy a bájitalfőzés.
Nincsen semmi bajom, nagyon jól érzem magam csak nagyon hiányoztok...
Várom mihamarabbi válaszotokat!

Lily

Mikor megírta felrohant a bagolyházba, ahol azonnal kiszúrta gyönyörű gyöngybaglyát.

-Szia Perla!-köszönt a madárnak Lily, de az, mintha meg sem hallotta volna ült az egyik kis faágon a többi bagollyal.-Na ne dobd be a durcit, tudom, sajnálom, hogy eddig nem jöttem fel, megígérem mostantól többször meglátogatlak-mondta, mire Perla kitátotta szárnyait és gazdija vállára repült, aki kuncogva megsimogatta és a bagoly lábára kötözte a levelét.

-Vidd el mamiéknak, jó?-kérte és Perla már el is tűnt az ablakban.

Lily mosolyogva ballagott ki a bagolyházból. Mikor viszont a folyosón sétált, valaki elgázolta és mindketten hasra estek. A lány dühösen fel akart már csattanni, hogy Potter megint fellökte, de mikor meglátta „támadóját” tágra kerekedtek a szemei.

-Caro professzor?
-Nézz a lábad elé, Evans!-egyenesedett ki a professzor és leporolta sötétkék talárját.-Sürgős levelet kell elküldenem nincs most időm ilyesmire!-mondta és már el is viharzott kezében egy gyűrött pergamennel. Lily csak nézte, ahogyan Caro beront a bagolyházba.

-Ez meg mi volt?-bukkant fel váratlanul Alice, mire Lily vállat vont.

-Fogalmam sincs. De eléggé feldúltnak tűnik.

-Menjünk mielőtt visszajön-mondta Alice és a klubhelyiség felé vették az irányt.

-És te mit csináltál itt?-kérdezte Lily.

-Téged követtelek.

-Ja... én csak írtam a családomnak-mosolyodott el.

Mikor visszaértek a Griffendél-toronyba, Lily elővette a házi feladatát és leült Alice és Frank mellé tanulni. Igazából már majdnem mindennel kész volt, így leginkább csak ismételt vagy kicsit továbbvette az anyagot. Hangos nevetést hallottak az átjáró másik oldaláról és arra fordult.

-Láttad, hogy futott?-hallotta meg Lily azt az ismerős idegesítő hangot és a következő pillanatban James lépett be, nyomában Siriusszal, Remusszal és Peterrel.

-Ja, egy darabig nem fog a közelünkbe jönni, az biztos-nevetett Sirius.

-A kis gyáva-mondta gúnyosan James, majd mikor a többiek közelébe értek elhallgatott és körülnézett. Megpillantotta Lilyt, aki gyorsan elfordult, de már mindegy volt észrevették őt.

-Csak, hogy tudd, nem a mi hibánk, ő kezdte-lépett felé egyet James, de mikor látta, hogy a lány nem reagál rá, inkább barátaival bement a fiúk szobájába.

-Hallottátok ezt?-kérdezte suttogva Lily Alicetól és Franktől.

-Szerinted miről beszéltek?-nézett fel jegyzeteiből Alice.

-Azt nem tudom. De attól tartok, hogy még hallani fogunk róluk-fordult hátra a vörös lány, de csak a fiúk hűlt helyét látta.

-Mond, szerinted mi volt Caroval?-kérdezte Alice, miközben Lilyvel Hagrid kunyhója felé sétáltak. Frank Mógussal a Nagyteremben tanultak.

-Én már semmit sem értek-ingatta a fejét Lily.

-Most Potterékre gondolsz?

-Lily!-kiáltotta egy fiúhang mögöttük.

-Per, ne haragudj, hogy a múltkor ott hagytalak-fordult meg Lily a sápadt arcú fiú felé, aki kicsit kivert volt.

-Mi? Ja, izé, semmi baj-ingatta a fejét Piton.-Figyelj szeretnék veled egy kicsit négyszemközt beszélni-mondta és Alicera pillantott.

-Már itt sem vagyok-tette fel védekezően a kezét a lány és arrébb ment.

-Igen?-kérdezte Lily.

-Nem akarom, hogy Potterékkel barátkozz-mondta határozottan és komolyan Piton, mire Lily ledöbbent.

-Én nem barátkozok velük!-duzzogott.

-Tényleg?-kérdezte zavarodottan a fiú.-Öhm, oké, akkor jó.

-Szerintem is-mondta a lány kissé dühösen.-Ezért jöttél?

-Igen-bólintott Piton.

-Akkor szia-intett neki Lily mérgesen és otthagyta a fiút. Megint.

-Mi az?-kérdezte Alice mikor látta barátnője arcát.

-Én már tényleg semmit sem értek!-mondta Lily kitátott kezekkel, majd benyitott Hagrid házának ajtaján.

-Idefigyelj Hagrid-fakadt ki mögötte Alice és kikerülve Lilyt, az óriás felé indult a földön lévő kacatok között.-Mond el szépen, mi folyik a Roxfortban, mert ezt nem bírom tovább! Caro föllöki Lilyt és még őt hibáztatja, Potterék megvertek valakit, vagy tudom is én mit csináltak, Lilynek ma még egy perc nyugta sem volt és mindeközben rengeteg a tanulnivalónk. És te is titkolsz valamit, szóval ki vele!-bökött Hagrid hasához, mivel addig érte csak el, aki először pislogott párat, majd leült a székére.

-Csupán két hét telt el az iskolából, hogy tudtatok ennyi mindent összeszedni?

-Mond meg te-nézett fel az óriás arcába Alice.-Mi történik?

Hagrid sóhajtott egyet.

-Üljetek le-mondta és a lányok engedelmeskedtek neki.-Először is, Jamesszék át szoktak jönni hozzám beszélgetni néha. De többet... khm... nem tudok róluk. Talán annyi, hogy Siriusnak adhatnátok egy esélyt, igen kedves fiú és soha senkit sem bántanának-ingatta a fejét, mire Alice összehúzott szemekkel nézte, de a vadőr csak folytatta-Caro professzorral csak legyetek megértőek. Eléggé ideges mostanában. Ha jól láttam McGalagonnyal szoktak néha beszélgetni, de elég csendes, másokkal nemigen áll szóba. A tanulnivalóitokkal nem tudok mit kezdeni. Sajnos. És én... izé... szóval...

-Hagrid bökd már ki-sürgette Alice.

-Jól van már. Na szóval én fontos ügyeket intéztem. Az élet nyáron sem áll meg a Roxfortban. És tudjátok volt az a botrány júliusban...-nézett a lányokra. Alice morgolódva bólintott, Lily viszont értetlenül nézett rá.-Tudjukki rátámadt egy varázsló házaspárra. A férfi és a nő is fontos emberek voltak a Minisztériumban-magyarázta Hagrid.-A különös benne az, hogy Tudjukki saját kezűleg ölte meg őket.

-De mi közöd van neked ehhez?-türelmetlenkedett Alice.

-Nem nekem. Titokban próbálunk tartani egy bizonyos információt, hogy ne szivárogjon ki, mert ez Caro professzor magánügye.

-Mégis mi?

-Nyugudj már meg, Alice!-rivallt rá az óriás.-Nem szabadna elmondanom nektek... titokban tartjátok?

-Igen-vágták rá egyszerre.

-Oké. A házaspár Caro professzor nevelőszülei voltak-bökte ki, és a reakció nem maradt el. Alice döbbenten pislogott és meg sem tudott szólalni, Lily pedig a szája elé kapta a kezét.

-Szegény!-mondta Lily rémülten.-Ez olyan szörnyű!

-Az-bólintott Hagrid.

-Én még mindig nem értem. Hogy jön ez ahhoz, hogy te nyáron voltál valahol?-kérezte Alice, bár hangja most nem parancsoló volt vagy trelmetlen, inkább sajnálattal teli

-Úgy, hogy míg a Reggeli Prófétába, a rádióba és minden hiteles közvetítésbe csak annyit mondtak be, hogy a házaspár meghalt, ez mekkora veszteség a Minisztérimnak, és a többi, addig ezek a dolgok tovább fonódnak, amiről szerencsére a Minisztérium sem tud.

-Az, hogy Caro nevelőszülei voltak-bólintott Alice.

-Nem. Azt tudják, csak titokban tartják. Sok munkája van benne Dumbledore-nak, hogy ne mondják el. De nem, nem ez. Valami más, amiről tényleg nem tudnak.

-Mi?-kérdezték kíváncsian.

-Na idefigyeljetek, így is túl sokat mondtam.

-De Hagrid!

-Alice, nem. Most pedig sipirc, menjetek vissza a Griffendél-toronyba, mielőtt besötétedik-pattant fel a székéről és kikísérte a gyerekeket.
Lily még az ágyában is ezen törte magát. Arra gondolt, hogy mennyi gyerek hiszi azt, hogy egy biztonságos, megértő bolygón laknak és nem is tudják mekkora veszély fenyeget mindenkit. És ennek a veszélynek neve is van: Voldemort.

HETEDIK FEJEZET

Rubeus Hagrid

Másnap reggel McGalagony, aki a Griffendél házvezetője is volt, összehívta őket a klubhelyiségbe ahol minden új és régi diáknak kiosztotta az órarendjét. Frank, Alice és Lily összetoltak három széket, kis kört alakítva, majd tanulmányozni kezdték órarendjüket, ami egy vékony pergamenlapra volt írva.

-Hahh... hétfőn első két óra máris dupla bájitaltan-panaszkodott Alice.-És még átváltoztatástan is lesz. Komolyan mondom azonnal a hét elején végezni akarnak velünk?

-Ki tartja az átváltoztatástant?-kérdezte Lily.

-McGalagony-vágta rá fintorogva Frank.-Ne érts félre, jó fej a maga módján, de a Roxfort egyik legszigorúbb tanára.

-És neked, mint minden az átváltoztatástan se megy jól. De ezt nézd meg-mutatta Franknek a pergamenjét Alice.-Kedden dupla gyógynövénytan lesz. Jó hír neked.

A fiú szélesen elvigyorodott, majd magyarázatképpen Lilyhez fordult.

-Az egyetlen, amiben viszonylag jó vagyok. Bimba professzor nagyon kedves.

-Szerdán, csütörtökön és pénteken is van sötét varázslatok kivédése-morgott Alice.

-Nekem hétfőn, kedden és pénteken-nézett bele ő is órarendére, majd újra barátaira.-Azt ki tanítja?

-Christina Caro professzor-mondta a lány.-Szigorú, de jól tanít. Ma hanyadik órátok?

-Második. Bűbájtan után.

-Na akkor nem sokára megtudod, miről beszélek.

A bűbájtan unalmasan telt. Először is ki kellett választaniuk, hogy ki mellett ülnek. Végül Lily és Marrone, Pandora és Amy, Remus és Peter, Sirius és James ültek le egy-egy padba.
Mikor elhelyezkedtek, Flitwick felolvasta a névsort. Az apró varázslót sokan kinevették, de ő nem jött zavarba, sőt huncutul nézett ki a bajusza alatt.

Aztán jött a várva várt sötét varázslatok kivédése óra. Sorban besétáltak a terembe és leültek ugyanúgy, mint bűbájtanon.

-Szerinted milyen lesz?-kérdezte izgatottan Marrone Lilytől.

-Nem tudom-vonta meg a vállát. Ebben a pillanatban kinyílt az ajtó a hátuk mögül. Mindenki egy emberként fordult hátra. A professzor határozott léptekkel ment a padsorok között, majd az asztalához sietett, megállt előtte és az elsőévesek felé fordult.

-A nevem Caro professzor. Én fogom maguknak tanítani a sötét varázslatok kivédését-mondta és Lily jobban szemügyre vette. Az a nő volt, akivel Lumpsluck beszélgetett a beosztás alatt. Magas és fiatal, harminc évesnél nemigen lehetett több. Hosszú, szőke haja egyenesen omlott vállára. Sötétkék talárra a földet súrolta. Arca merev volt, hasonlított McGalagonyéhoz.-Ez a tantárgy-folytatta-arra fogja magukat tanítani, hogy, hogyan védekezzenek, ha rossz társaságba keverednek. Nem titok senki számára sem, hogy veszélyes világban élünk, de ezeket a veszélyeket le kell győznünk. Ehhez viszont figyelem kell, emiatt is nem engedhetem meg, hogy barátaik mellett üljenek és végigcsacsogják az óráimat-mondta mire mindenki felmordult nemtetszését jelezve.

-Rendben, akkor-vett elő egy lapot, rajta a névsorral-Desico és Paio-Amy és egy fiú leültek a legelső padba.-Carrone és Sedersi-Marrone fejét rázva állt fel Lily mellől.-Strano és Black-Sirius rápillantott Pandorára, de mikor meglátta hogyan néz ki a lány, kétségbeesetten nézett vissza Jamesre, aki nevetve lelökte barátját a székről.-Pettigrew és Lupin-mondta és felpillantott a lapjáról, mivel Remus és Peter eleve egymás mellett ültek már.-Nem ez így nem lesz jó. Lupin és Black cseréljenek helyet-Sirius megkönnyebbülten állt fel Pandora mellett és a nyelvét öltve Remusra, leült Peter mellé.-És végül Potter és Evans.

Lily rémülten nézett körbe. James felállt helyéről és ledobta magát mellé.

-Hello-köszönt vigyorogva a lánynak, aki némán megrázta a fejét és visszanézett a professzorra.

Az óra további részében Caro bemutatott pár egyszerű varázslatot és közben magyarázott. Lily a többiekkel ellentétben jegyzetelt, James pedig azzal bosszantotta, hogy néha kicsit megrázta az asztalt, így a lány pergamenje inkább csak egy nagy firka lett.
Órák után Lily az udvarra sietett. A tó mellett már ott volt Alice, Mógus és Frank.

-Ni csak a kis Griffendéles-mondta Mógus vigyorogva, közben Lily rájött, hogy a beosztás óta nem is találkozott a fiúval.

-Mintha az olyan rossz lenne-vetette oda neki Alice.

-Csak tudod örültem volna egy kis értelmes társaságra a Hollóhátban-forgatta a szemét.-Képzeld Lovegood vett magának egy görényt és ne tudd meg mi volt a klubhelyiségünkben...

-Te beszélsz?-nevetett fel Alice.-Hiszen neked mókusod van!

-Az meg a másik. Egyszerűen lehetetlen aludni tőle, állandóan a ketrecében rohangál és zajt csap. Meg az a görény is!

Lily egy szót sem értett abból amit mondtak, és ez a többieknek is feltűnt így inkább ejtették a témát.

-Na és milyen volt a sötét varázslatok kivédése?-fordult felé Alice.

-Szörnyű! Miért nem szóltatok az ültetésről?-fakadt ki, mire a többiek felnevettek.

-Ki mellett ülsz?-kérdezte Alice vigyorogva.

-Potter-sziszegte Lily, de csak kérdőn néztek rá. Lily elmesélte nekik a vonaton történteket.

-Hát, ha Black barátja akkor biztos szörnyű alak-bólintott Alice.

-Az semmi!-ingatta a fejét Mógus.-Én Lovegood mellett ülök. Egyszerűen borzalmas bánik a pálcájával.

-Attól még, hogy te „zseni” vagy nem kell lebecsülni őt.

-Zseni?-kérdezte Lily.

-Aha-húzta ki magát alig láthatóan Mógus.-Mindenki tudja, hogy sötét varázslatok kivédésben vagyok a legjobb.

-Hű, de vicces-hallott Lily egy hangot a háta mögül. Mikor megfordult majdnem felkiáltott, annyira megrémült. Malfoy állt szemben velük egy csapat Mardekárossal.-Ha ekkora „zseni” vagy Mókuska, akkor miért nem mutatsz pár trükköt?-kérdezte gúnyosan és előhúzta pálcáját, amit Mógusra szegezett.

Megfagyott köztük a levegő. Kétségbeesetten nézett körbe Lily, de aki fel is figyelt rájuk, nem mert odamenni. Lily megpillantott egy faházikót. Az ablakban látta, ahogyan Hagrid elhalad, de nem veszi őket észre. A vadőr az ajtó felé ment, de Lily nem volt biztos benne, hogy ki is jön. Ha húzná egy kicsit az időt...

-Ne a kisebbekkel kezdj ki, Malfoy-mondta, de azonnal megbánta. Hangja egyáltalán nem volt határozott, sőt pánik volt benne. Barátai tágra nyitották szemeiket, Alice pedig reménytelenül megrázta a fejét.

-Á, a kis sárvérű-pillantott felé gúnyosan a tejföl-szőke fiú.-Lett új pálcád, mi? Tudd meg, apám nem nagyon örült, hogy kitiltattál Ollivander boltjából.

-Te... te tehetsz róla!-dadogta Lily.

-Azt mondod?-húzta mosolyra a száját.-Takarodj szépen vissza a muglicsaládodhoz, sárvérű. Ez az iskola varázslóknak való!-mondta és felemelte pálcáját, azzal a szándékkal, hogy megátkozza a lányt.

-Mégis mi folyik itt?-szólalt meg egy dörmögő hang és Lily megkönnyebbülésére Hagrid sietett feléjük.

-Nem magára tartozik!-csúsztatta vissza talárja zsebébe Malfoy a pálcáját.

-Akkor menj innen-legyintett az óriás, és a Mardekárosok szitkozódva elsiettek.

-Ugye nem esett bajotok?-kérdezte a megszeppent gyerekektől.

-Minden rendben van, Hagrid, köszönyjük-bólintott Alice.

-Na gyertek, igyunk valamit-intett nekik a háza felé.
Mielőtt elindultak volna odasuttogta Lily fülébe:

-Még, hogy nem vagy bátor-kacsintott, mire Lily elpirult.

A vadőr faháza belül kész káosz volt. Alig lehetett egy lépést úgy tenni, hogy el ne essen az ember valamiben. Lily, Mógus és Alice ügyesen átlépkedtek az itt-ott heverő dolgokon, de Frank megbotlott és elesett.

-Aú-mordult fel és hátrapillantott, hogy megnézze miben esett el.-Á, szia Agyar!-mosolyodott el. Lily figyelmesebben odanézett és egy fekete kutyát pillantott meg. Hagrid odasietett Frankhez és felsegítette.

-Mi volt ez az egész?-kérdezte Hagrid, mikor már mindannyian leültek egy-egy székre.

-Tudod milyen Malfoy-vonta meg a vállát Alice.

-Pff, simán elintéztem volna!-legyintett Mógus.

-Gyáva nyúl voltál ismerd be-ingatta a fejét Alice, mire a fiú elvörösödött.-És amúgy is, ha Lily nem szól közbe már a darabjaidat szedegetnénk.

-Igaz is!-csapta össze Hagrid a tenyereit.-Te vagy az a kislány a csónakból, igaz?-mosolygott Lilyre, aki bólintott.

-Na és milyen itt eddig?-kérdezte.

-Eseménydús-vágta rá a lány, és Hagid felnevetett. Lily csak elmosolyodott, de az sem volt őszinte. Még a sokk hatása alatt állt. A vadőr kitalálva a gondolatait barátságosan pillantott rá.

-Ne hallgass Malfoyra. Nem érdemli meg. Csak szólj ha bármi gondod van és ott termek.

-Például-szólalt meg Alice-minket eddig körülbelül mindenből Hagrid segített ki. Ne hidd, hogy ez az első eset, hogy Malfoy fenyegetőzik. Frank órákat tudna mesélni mi minden történt három év alatt.

-Akkor miért érdemes ide járni, ha csak a földbe döngölnek és megaláznak?-suttogta és felhúzta térdeit. A többiek döbbenten néztek össze.

-Figyelj-szólalt meg Hagrid.-Hidd el én tudom, hogy milyen ha nyilvánosan megaláznak és földbe döngölnek-motyogta és látszott pár pillanatig a múltba tekint be.-De itt maradtam a Roxfortban. És miért? Mert ez az otthonom. Mert a Roxfort minden varázslódiák otthona. Csupa hatalmas varázsló itt tanult, ebben az épületben. Dumbledorenak is ezer meg ezer megaláztatást és földbedöngölést kellett végigszenvednie, de nézd meg most hol van. A világ leghatalmasabb varázslója! Mert az ilyen megaláztatások és földbedöngölések tesznek minket naggyá.

Lily ránézett a vadőrre és szemeiben látta, hogy őszintén beszél.

-Tyűha, Hagrid! Te mióta vagy ilyen nyálas?-borzadt el Mógus, de közben mosolygott.

-Több éven át fogalmaztam, ne rontsd el a pillanatot!-mordult rá a vadőr, de közben ő is felnevetett.

-Na és mit csináltatok a nyáron?-kérdezte kicsit később Hagrid.

-Semmit-vonta meg a vállát Alice.-Frankkel néha találkoztunk, hiszen egy utcában lakunk, de nem történt semmi különös.

-Az én szüleim lassan azt sem engedik meg, hogy kitegyem a lábamat a házból-panaszkodott Mógus.

-Miért?-kérdezte Lily.

-Tudodki miatt. Szerintük nem biztonságos egyedül kószálni ilyenkor. De mivel ők se mernek kijönni, így azzal telt az egész nyaram, hogy otthon dekkoltam.

-Hát igen-sóhajtott a vadőr.-Nehéz idők ezek. Na és te, poronty?-fordult Lilyhez aki megvonta a vállát majd elmosolyodott.

-Azon kívül, hogy tudatták velem, hogy boszorkány vagyok, semmi érdekes.

-Tényleg, na és ki vitt el az Abszol útra?

-Nem fogod elhinni-szólt közbe vigyorogva Alice.-Lumpsluck.

-Na ne-nevetett fel.-Most ügye csak viccelsz?

-Hé, Lumpsluck professzor nem szörnyű! Nagyon is kedves volt!-kezdte védeni őt a lány.

-Dumbledore biztos tréfa gyanánt küldte el. Horatius túl rég óta nem tette már ki a lábát a Roxfortból-töprengett el az óriás.

-Na és veled mi történt a nyáron, Hagrid?-kérdezte Frank. A vadőr habozott.

-Öhm... semmi, gyorsan eltelt, csak... Roxfortos ügyeket intéztem-mondta.

-Aha, persze-mérte végig Mógus a vadőrt, aki elpirult.

-Hagrid, soha nem tudtál hazudni-jegyezte meg összefont karral Alice is.

-Nem hazudok! Tényleg Roxfortos ügy és az is marad!

-Hé, mi is itt vagyunk, mint a Roxfort diákjai-bólintott Frank is.

-Akkor sem rátok tartozik-vágta rá.-Még kicsik vagytok ehhez. Amúgy is, nektek nem kellene tanulnotok?

-Ez az első tanítási napunk, még nincs házink. Ennyire meg akarsz tőlünk szabadulni?

-Mi? Hogy mered ezt feltételezni rólam, Alice!-mordult fel Hagrid.

-Na akkor jó-hagyta a témát a lány, bár nem nagyon tetszett neki, hogy Hagrid titkolózik.-Egyébként, mit szólsz Blackhez?

-Mindenki megérdemel még egy esélyt-vonta meg a vállát.-Lehet, hogy ez a Black más lesz, mint a többi.

Alice-ból kirört a nevetés.

-Ma dupla bájitaltanon a tavaly tanultak közül kellett főznünk valamit. Mit sem mondjak Lumpsluck kiskedvencének, az a nyavalyás Blacknek sikerült a legjobban és természetesen ezt mindenki nagyon jól tudta, de valamiért ő úgy gondolta, ezt újra és újra szóvá kell tennie, és aki nem ismeri el, azt egyszerűen megátkozza. Szerinted egy ilyennek adni kell még esélyt?-húzta össze a szemeit.

-Jól tudom, hogy utálod Regulust, Alice-sóhajtotta a vadőr.-És te is jól tudod, hogy ki nem állhatom a Mardekárosokat. De ez az új, kis Black, Griffendéles és, ha a családja nem is a legszimpatikusabb...

-Bocsánat-szólt közbe Frank.-Hagrid te itt vagy évek óta. Végignézted, ahogyan Bellatrix is végigjárja a hét évet. Sirius az unokatestvére, és Regulus öccse. Ha abban a környezetben él, ahol azok, akkor ő sem lehet jobb.

-Ott a pont-bólintott Alice.

-Na idefigyeljetek gyerekek-hajolt közelebb Hagrid.-Ha ennyire utáljátok szimplán nézzétek levegőnek, oké?

-Oké-bólintott kapásból Alice és Frank.

-Amúgy meg-Hagrid most Lily felé fordult.-A te évfolyamtársad. Milyen?

-Sirius?-nézett rá a vadőrre.-Hát... nem tudom, még csak alig ismerem. Bár a vonaton mikor megtudta, hogy mugliszületésű vagyok egy pillanatig mintha megváltozott volna. De engem nem különösebben ő zavar-morogta.

-Az a Potter vagy kicsoda nem is olyan vészes-mondta Alice.

-Potter?-kérdezett vissza Hagrid.

-Aha, miért?

-Csak... ő az a fekete kócos hajú fiú?

-Ő-morogta Lily.

-Hát, ma reggel összefutottam vele. Rendes srác.

-Csak vigyázz vele-sziszegte Alice.-Sirius legjobb barátja.

-Amúgy meg-méregette Mógus a vadőrt.-Miért is futottál te össze Potterrel?

-Valahova nagyon sietett-vonta meg a vállát.-És egy akkora melákot, mint én nehéz kikerülni. Azt mondta Remusnak kell valami sürgősen. Csak tudnám ki az a Remus.

-Remus, Peter, Sirius és James. Nem nagyon ismerem őket, de az már világos, hogy körülbelül mindenhova együtt mennek-magyarázta Lily.

-De legalább Griffendélesek-mondta Hagrid.

-Most komolyan-forgatta a szemeit Mógus.-Néha nem értem mit keresek a társaságotokban Hollóhátasként.

-Inkább a Hollóhát, mint a Mardekár-vigyorgott Alice.

-Nem minden Mardekáros szörnyű-vetette oda Lily.

-Még csak most jöttél, mit tudnál te a Mardekárról?-nézett rá kérdőn a vadőr.

-Tudod Hagrid-nézett mosolyogva Lilyre Alice-Lily máris összebarátkozott egy Mardekárossal.

-Mi?-hökkent hátra a székén az óriás.

-Perselus nem olyan, mint Malfoy vagy Black! Ő volt az első varázslóbarátom... sőt az első barátom! És ő volt az aki elmondta nekem, hogy boszorkány vagyok. Rendes fiú, tényleg!

-Nem történt ez idő alatt valami, ami egy Mardekárost jellemez?

-Nem!-vágta rá gyorsan Lily, miközben Petúniára gondolt.

Hagridnál még körülbelül fél órát maradtak. Lily úgy lépett ki a vadőr házának ajtaján, hogy nagyon megkedvelte az óriást. Jó humorú, kedves és barátságos volt. Azt pedig, amit beszélgetésük elején mondott soha nem fogja elfelejteni. Nem tudta, mi fogja várni boszorkányélete során. De eldöntötte, hogy különleges életet fog élni.
Mert ő Lily Evans. Egy különleges boszorkány.