NYOLCADIK FEJEZET

Egy titokzatos nap

Végigrohant a szűk folyosókon, egyenesen a tóhoz sietett. Ott megállt, lihegett párat és körbenézett, aztán megpillantotta az egyik fa árnyékában.
Lily több, mint két hete járt már a Roxfortba. Ez idő alatt sok minden történt vele.
Sötét varázslatok kivédésén Caro rendben tartott mindent, gyakoroltatott egyszerű varázslatokat és nem tűrte a fegyelmetlenséget. Lily két hét alatt a legjobb tanulók közé volt sorolható. De ezt nem figyelembe véve, bár Caro nem akart kivételezni diákjaival, mindenkinek világos volt, hogy James Potter a kedvence. És, hogy miért? Mert különös módon, ez az öntelt alak tehetséges volt, nem is kicsit. Lilyt nagyon bosszantotta a fiú puszta létezése, de eddig csak hagyta elsuhanni gondolatait, és minél kevesebbet lenni a társaságában.
Bűbájtanon megértették, miért mosolygott huncutul Flitwick. Az apró varázsló nagyon értett a pálcaforgatáshoz és nagyon jól tanította az elsőéveseket.
Frank nem túlzott, mikor azt mondta, McGalagony nagyon szigorú. Lily néha elgondolkozott, hogy nem lehet-e, hogy Caro és McGalagony távoli rokonok. Átváltoztatáson viszont Sirius és James azonnal kihúzta a gyufát. Úgy gondolták hatalmas poén, ha berekesztik az ajtót, hogy a tanárnő ne tudjon bejönni. Csak éppen arra nem gondoltak, hogy McGalagonynak egy pálcaintéssel el vannak intézve a dolgok. Vagy lehet, hogy tudták, csak akartak egy kis balhét. Az iskolában azonnal elterjedt, hogy két elsőéves diák már az első napokban büntetésre mentek.

Lily a repüléstant utálta a legjobban. És nem azért, mert neki egyszerűen soha nem akart sikerülni, hogy egyenesen repüljön az a seprű arra, amerre akarta, hanem, mert James ebben is szemmel tisztán láthatóan a legjobb volt.
Gyógynövénytanon semmi különösebb dolog nem történt. Lily nem értette, Frank miért van úgy oda, csak veszélyes növényeket kellett ültetni, az egyik meg is harapta a lány az ujját, ami bedagadt és fel kellett mennie a gyengélkedőre, hogy Madam Pomfrey megvizsgálja. Azóta az ujja kitűnő állapotban van és nem fáj neki.
A legunalmasabb tantárgyuk a Mágiatörténet volt. Binns professzor a tanárok közül a legidősebb lehetett és nem tartotta valami nagyon izgalmasan az órákat. Lily mindig figyelmesen jegyzetelt, és bosszankodva nézte, ahogyan James és Sirius asztalra hajtják fejüket és mélyen alszanak.
Kedvenc tantárgya viszont, Alice nagy bosszúságára a bájitaltan volt. Összevonva voltak a Mardekárosokkal, így Lily és Piton egymás mellett foglalták el helyeiket. Lumpsluck első órán egy nagyon egyszerű bájitalt adott ki feladatnak, hogy készítsenek el, felmérve képességeiket. A Facile Luce bájitalt elméletben többször is végigvette már Lily és otthon sokat segített édesanyjának a főzésben , így viszonylag otthonosan mozgott a bájitalfőzés terén, amit Lumpsluck is kiszúrt és szóvá is tette. Azóta minden órán az égig dicséri Lilyt és büszkélkedik a lány „sikerével”. Lilynek nagyon jólesett, hogy végre elismerik valamiben, de sokszor kínosnak érezte, ahogyan a Mardekárosok szúrós szemmel méregetik, mert Lumpsluck végül is az ő házvezetőtanáruk volt és egy Griffendélest emelt ki.

Lily szabadidejét legtöbbször Alice, Frank és Mógus társaságában töltötte. Sokszor meglátogatták Hagridot, vagy csak a tó mellett leültek az árnyékos fűbe, esetleg a klubhelyiségben együtt írták a házijukat, de olyankor Mógus nem volt velük.
Lily még Marroneval volt sokat. Jobban megismerte a lányt, aki elmondta neki, hogy édesapja újságíró a muglik világában és, hogy anyja azért félt eleinte elmondani férjének, hogy boszorkány, mert nem akarta a következő újság főcímlapján az arcát látni, Boszorkány felirattal.
Most viszont Lily a tó mellett sétálva Perselus Piton felé vette az irányt. Leült a sápadt arcú fiú mellé és egy ideig csak csendben bámulták a zavartalan vizet.

-Azt hittem, hogy többet leszünk majd együtt-mondta bánatosan Piton.

-Ne haragudj, Perselus-nézett rá Lily.-Ígérem, hogy többet fogunk beszélgetni, csak...

-Elvoltál az új barátaiddal. Megértelek, ilyenkor kell ismerkedni-sóhajtott.

-Ne csináld ezt, Per, nem tehetek róla, hogy Griffendéles lettem te pedig Mardekáros.

-Tudom-bólintott kissé szomorúan.
-És... hogy megy eddig a suli?-kérdezte Lily, mert jobb nem jutott az eszébe.

-Hát, jól-mondta és Lilynek kezdett nagyon kellemetlennek lenni a beszélgetésük.
-És milyen a Griffendél?-nézett a lányra Piton.

-Nagyon jó-lelkendezett Lily.-Szereztem ugye új barátokat, akik nagyon kedvesek. Csak Potter ne lenne ott-sütötte le a szemeit.

-Potter-sziszegte Piton.-Egy beképzelt senki. Két hete vagyunk itt és máris nagymenőnek képzeli magát.

-Hidd el úgy utálom őt, mint te-sóhajtott Lily.
-Mond, neked nem gyanús Caro?-kérdezte hirtelen a fiú, mire Lily először meg sem tudott szólalni.

-Ezt, hogy érted?

-Nem tudom-mondta.-Csak olyan furcsa. Öt éve tanít itt, de senki nem tud róla semmit.

-Talán magánügy-vonta meg a vállát.

-De olyan... titokzatos. Láttad már egyáltalán a folyosókon? Órákon kívül sehol sem lehet látni.
-Biztos megvan rá az oka.

-És az a Hagrid? Azt mesélted ő is titkolt valamit.

-Azt mondta Roxfortos ügy.

-A Roxfort diákjai vagyunk-mérglődött.

-Alice is ezt mondta-válaszolta Lily, amitől Piton kissé elvörösödött. Nem tetszett neki, hogy egy Griffendéleshez hasonlítják.

-Visszatérve Carora-folytatta a fiú-neked is feltűnt mennyire hasonlít McGalagonyra?

-Baj?

-Ha rokonok lennének azt nem titkolnák a diákok előtt.

-Talán nem azok-vetette oda Lily.

-És ha testvérek?-kérdezte Piton, mire a lány felpattant.

-Testvér... a csudába elfelejtettem írni mamiéknak. Ne haragudj, Per, majd még beszélünk, de most rohanok!-mondta búcsúzóul és faképnél hagyva Pitont a Griffendél-torony felé vette az irányt.
A klubhelyiségbe érve látta, ahogy Alice és Frank egy-egy fotelben ülve beszélgetnek, de nem ment oda hozzájuk. Elővett egy pergament, tollat és tintát és írni kezdett.

Kedves Anyu, Apu és Túni!

Nagyon hiányoztok! A Roxfort elképesztő, hihetetlen dolgokat tanulunk. A Griffendél házába kerültem, tudjátok amiről meséltem. Lett több barátom is, akiket nagyon megszerettem. Alice nagyon kedves lány, magabiztos és segítőkész, Frank kissé csendes és ügyetlen, de jó barát, Mógus pedig ami a szívén az a száján típus, de amúgy nagyon kedves. Marrone az évfolyamtársam és neki az édesapjának nincsen varázsereje. Vele szoktam általában tanulni is. Perselust pedig már ismeritek.
A tanárok is nagyon kedvesek. Lumpsluck professzor, aki eljött hozzánk, ügye bájitaltan tanár. Nagyon megszerettem a tantárgyát, egészen jól megy a bájitalfőzés.
Nincsen semmi bajom, nagyon jól érzem magam csak nagyon hiányoztok...
Várom mihamarabbi válaszotokat!

Lily

Mikor megírta felrohant a bagolyházba, ahol azonnal kiszúrta gyönyörű gyöngybaglyát.

-Szia Perla!-köszönt a madárnak Lily, de az, mintha meg sem hallotta volna ült az egyik kis faágon a többi bagollyal.-Na ne dobd be a durcit, tudom, sajnálom, hogy eddig nem jöttem fel, megígérem mostantól többször meglátogatlak-mondta, mire Perla kitátotta szárnyait és gazdija vállára repült, aki kuncogva megsimogatta és a bagoly lábára kötözte a levelét.

-Vidd el mamiéknak, jó?-kérte és Perla már el is tűnt az ablakban.

Lily mosolyogva ballagott ki a bagolyházból. Mikor viszont a folyosón sétált, valaki elgázolta és mindketten hasra estek. A lány dühösen fel akart már csattanni, hogy Potter megint fellökte, de mikor meglátta „támadóját” tágra kerekedtek a szemei.

-Caro professzor?
-Nézz a lábad elé, Evans!-egyenesedett ki a professzor és leporolta sötétkék talárját.-Sürgős levelet kell elküldenem nincs most időm ilyesmire!-mondta és már el is viharzott kezében egy gyűrött pergamennel. Lily csak nézte, ahogyan Caro beront a bagolyházba.

-Ez meg mi volt?-bukkant fel váratlanul Alice, mire Lily vállat vont.

-Fogalmam sincs. De eléggé feldúltnak tűnik.

-Menjünk mielőtt visszajön-mondta Alice és a klubhelyiség felé vették az irányt.

-És te mit csináltál itt?-kérdezte Lily.

-Téged követtelek.

-Ja... én csak írtam a családomnak-mosolyodott el.

Mikor visszaértek a Griffendél-toronyba, Lily elővette a házi feladatát és leült Alice és Frank mellé tanulni. Igazából már majdnem mindennel kész volt, így leginkább csak ismételt vagy kicsit továbbvette az anyagot. Hangos nevetést hallottak az átjáró másik oldaláról és arra fordult.

-Láttad, hogy futott?-hallotta meg Lily azt az ismerős idegesítő hangot és a következő pillanatban James lépett be, nyomában Siriusszal, Remusszal és Peterrel.

-Ja, egy darabig nem fog a közelünkbe jönni, az biztos-nevetett Sirius.

-A kis gyáva-mondta gúnyosan James, majd mikor a többiek közelébe értek elhallgatott és körülnézett. Megpillantotta Lilyt, aki gyorsan elfordult, de már mindegy volt észrevették őt.

-Csak, hogy tudd, nem a mi hibánk, ő kezdte-lépett felé egyet James, de mikor látta, hogy a lány nem reagál rá, inkább barátaival bement a fiúk szobájába.

-Hallottátok ezt?-kérdezte suttogva Lily Alicetól és Franktől.

-Szerinted miről beszéltek?-nézett fel jegyzeteiből Alice.

-Azt nem tudom. De attól tartok, hogy még hallani fogunk róluk-fordult hátra a vörös lány, de csak a fiúk hűlt helyét látta.

-Mond, szerinted mi volt Caroval?-kérdezte Alice, miközben Lilyvel Hagrid kunyhója felé sétáltak. Frank Mógussal a Nagyteremben tanultak.

-Én már semmit sem értek-ingatta a fejét Lily.

-Most Potterékre gondolsz?

-Lily!-kiáltotta egy fiúhang mögöttük.

-Per, ne haragudj, hogy a múltkor ott hagytalak-fordult meg Lily a sápadt arcú fiú felé, aki kicsit kivert volt.

-Mi? Ja, izé, semmi baj-ingatta a fejét Piton.-Figyelj szeretnék veled egy kicsit négyszemközt beszélni-mondta és Alicera pillantott.

-Már itt sem vagyok-tette fel védekezően a kezét a lány és arrébb ment.

-Igen?-kérdezte Lily.

-Nem akarom, hogy Potterékkel barátkozz-mondta határozottan és komolyan Piton, mire Lily ledöbbent.

-Én nem barátkozok velük!-duzzogott.

-Tényleg?-kérdezte zavarodottan a fiú.-Öhm, oké, akkor jó.

-Szerintem is-mondta a lány kissé dühösen.-Ezért jöttél?

-Igen-bólintott Piton.

-Akkor szia-intett neki Lily mérgesen és otthagyta a fiút. Megint.

-Mi az?-kérdezte Alice mikor látta barátnője arcát.

-Én már tényleg semmit sem értek!-mondta Lily kitátott kezekkel, majd benyitott Hagrid házának ajtaján.

-Idefigyelj Hagrid-fakadt ki mögötte Alice és kikerülve Lilyt, az óriás felé indult a földön lévő kacatok között.-Mond el szépen, mi folyik a Roxfortban, mert ezt nem bírom tovább! Caro föllöki Lilyt és még őt hibáztatja, Potterék megvertek valakit, vagy tudom is én mit csináltak, Lilynek ma még egy perc nyugta sem volt és mindeközben rengeteg a tanulnivalónk. És te is titkolsz valamit, szóval ki vele!-bökött Hagrid hasához, mivel addig érte csak el, aki először pislogott párat, majd leült a székére.

-Csupán két hét telt el az iskolából, hogy tudtatok ennyi mindent összeszedni?

-Mond meg te-nézett fel az óriás arcába Alice.-Mi történik?

Hagrid sóhajtott egyet.

-Üljetek le-mondta és a lányok engedelmeskedtek neki.-Először is, Jamesszék át szoktak jönni hozzám beszélgetni néha. De többet... khm... nem tudok róluk. Talán annyi, hogy Siriusnak adhatnátok egy esélyt, igen kedves fiú és soha senkit sem bántanának-ingatta a fejét, mire Alice összehúzott szemekkel nézte, de a vadőr csak folytatta-Caro professzorral csak legyetek megértőek. Eléggé ideges mostanában. Ha jól láttam McGalagonnyal szoktak néha beszélgetni, de elég csendes, másokkal nemigen áll szóba. A tanulnivalóitokkal nem tudok mit kezdeni. Sajnos. És én... izé... szóval...

-Hagrid bökd már ki-sürgette Alice.

-Jól van már. Na szóval én fontos ügyeket intéztem. Az élet nyáron sem áll meg a Roxfortban. És tudjátok volt az a botrány júliusban...-nézett a lányokra. Alice morgolódva bólintott, Lily viszont értetlenül nézett rá.-Tudjukki rátámadt egy varázsló házaspárra. A férfi és a nő is fontos emberek voltak a Minisztériumban-magyarázta Hagrid.-A különös benne az, hogy Tudjukki saját kezűleg ölte meg őket.

-De mi közöd van neked ehhez?-türelmetlenkedett Alice.

-Nem nekem. Titokban próbálunk tartani egy bizonyos információt, hogy ne szivárogjon ki, mert ez Caro professzor magánügye.

-Mégis mi?

-Nyugudj már meg, Alice!-rivallt rá az óriás.-Nem szabadna elmondanom nektek... titokban tartjátok?

-Igen-vágták rá egyszerre.

-Oké. A házaspár Caro professzor nevelőszülei voltak-bökte ki, és a reakció nem maradt el. Alice döbbenten pislogott és meg sem tudott szólalni, Lily pedig a szája elé kapta a kezét.

-Szegény!-mondta Lily rémülten.-Ez olyan szörnyű!

-Az-bólintott Hagrid.

-Én még mindig nem értem. Hogy jön ez ahhoz, hogy te nyáron voltál valahol?-kérezte Alice, bár hangja most nem parancsoló volt vagy trelmetlen, inkább sajnálattal teli

-Úgy, hogy míg a Reggeli Prófétába, a rádióba és minden hiteles közvetítésbe csak annyit mondtak be, hogy a házaspár meghalt, ez mekkora veszteség a Minisztérimnak, és a többi, addig ezek a dolgok tovább fonódnak, amiről szerencsére a Minisztérium sem tud.

-Az, hogy Caro nevelőszülei voltak-bólintott Alice.

-Nem. Azt tudják, csak titokban tartják. Sok munkája van benne Dumbledore-nak, hogy ne mondják el. De nem, nem ez. Valami más, amiről tényleg nem tudnak.

-Mi?-kérdezték kíváncsian.

-Na idefigyeljetek, így is túl sokat mondtam.

-De Hagrid!

-Alice, nem. Most pedig sipirc, menjetek vissza a Griffendél-toronyba, mielőtt besötétedik-pattant fel a székéről és kikísérte a gyerekeket.
Lily még az ágyában is ezen törte magát. Arra gondolt, hogy mennyi gyerek hiszi azt, hogy egy biztonságos, megértő bolygón laknak és nem is tudják mekkora veszély fenyeget mindenkit. És ennek a veszélynek neve is van: Voldemort.