ÖTÖDIK FEJEZET

Roxfort Expressz

-Kincsem, mi a baj?-kérdezte Mrs Evans aggódóan, mikor meglátta lánya kisírt szemeit. Lily csak Petúniára nézett, aki összehúzott szemekkel állta a tekintetét.

-Semmi, mami-válaszolta végül és visszanézett rá.-Csak nagyon fogtok hiányozni...-mondta és ez igaz is volt.

-Gyere ide-mondta kedvesen és szorosan megölelte.-Minden rendben lesz. De ha mégsem csak írj és megoldjuk. Együtt-mosolyodott el és Lily bólintott.

-Indul a vonatom és... nem akarom lekésni-dadogta.

-Segítek felrakni a ládádat a vonatra-jött oda hozzá édesapja is.

-Akkor... sziasztok-motyogta könnyekkel tele és egyszerre ölelte át szüleit. Petúnia utálattal nézte őket kívülről.

-Szia Túni-köszönt nővérének is és bátorkodott felé lépni egyet, de már a szeméből látta, hogy most kell eltűnnie. Felsóhajtott és apjával a vonat felé indultak. Lily felszállt és elvette ládáját, amit apja feltartott neki.

-Vigyázz magadra, kincsem-mosolygott rá apja. Lily megint csak bólintott, úgy érezte ha meg kell szólalnia, nem fogja tovább bírni a magába fojtott újabb könnyeket. Látta, ahogyan bezárul előtte a vonatajtó, aminek ablakából még rálátott a peronra. Mindenhol szülők és fiatal gyermekek voltak, akik hevesen integettek gyermekeiknek. Lily kiszúrta köztük a szőke házaspárt, ők csak mereven nézték a vörös expresszt. Érezte, hogy meginog alatta a talaj. Elindultak. Még megpillantotta édesapját és édesanyját, ahogyan ők is integetnek, mosolyogva. Petúnia pedig összefont karral nézi, ahogyan ő, Lily Evans elhagyja a King's Cross kilenc és háromnegyedik vágányát.

Nem bírta tovább, egyszerűen patakokban folytak végig a könnyei. Csak bámult ki az ablakon, ahol már csak elsuhanó, zöld pacákat látott. Ekkor arra lett figyelmes, hogy fellökik. Ez esetben, most elesett és utazóládája felborult, Perla pedig huhogva a földre zuhant, ketrecével együtt. Lily dühösen felkapta a fejét.

-Még hányszor akarsz nekem jönni?-kérdezte, mivel azonnal felismerte a fekete, kócos hajú fiút, aki szintén a földön landolt.

-Amíg meg nem tanulod, hogy útban vagy-felelte, de közben felállt és felsegítette a lányt.-Csak előrerohantam integetni a szüleimnek.

-És a cuccod?-kérdezte, miközben felvette a kalitkáját és a ládáját.

-Már foglaltunk egy kabint-vont vállat.-Ha akarsz beülhetsz hozzánk, szerintem úgyse lesz már hely sehol.

-Rendben, ha megígéred, hogy figyelsz a lábad elé-mosolyodott el Lily.

-Én nézhetek, de te vagy mindig útban-kacsintott, ami nagyon bosszantotta a lányt.

James elindult a szűk folyosón és a második kabin ajtaján belépett. Lilí követte őt. Mikor bevonszolta a cuccát, három fiú már az ülésen ült. Egy apró, kissé puffadt, nagy orrú, akinek a haja ápolatlan és kócos volt, mellette egy tökéletesen rendezett hajú, viszonylag elegáns, de mégis lazább stílusú, vele szemben ülőnek pedig sötétbarna, göndör frizurája a válláig ért, lábai hanyagul keresztbe vetette és szemmel láthatóan unatkozott, de mikor James megérkezett felkapta a fejét.

-Á, végre itt vagy, ezek itt rémes társaság-mutatott a többiekre, bár hangjában érződött, hogy nem gondolja komolyan.-De úgy látom, te jól szórakoztál-nézett rá a lányra.

-Ő itt Lily-mondta James, és, mint aki jól végezte a dolgát leült a göndör hajú mellé. Lily érdekesen figyelte, mert fogalma sem volt, hogy mit csináljon, csak állt egy hatalmas ládával az egyik kezében a másikban pedig egy bagollyal. Végül az elegánsabb szemét forgatva felállt, elvette Lilytől a ládáját és elhelyezte, ahol még volt szabad hely, majd a jobbját nyújtotta felé.

-Remus Lupin-mutatkozott be, és Lily megrázta szabad kezével az övét.-Ő ott Peter Pettigrew-mutatott az ápolatlan fiúra-Sirius Black-bökött most a göndör hajú felé-és James Pottert már ismered-mondta aztán visszaült helyére.

-Köszi-motyogta Lily és leült James mellé egy sarokülésre bánatosan.

-Mond mi bajod van?-fordult felé a fiú, mire habozni kezdett, de nem tudott mit mondani, így James fojtatta.-Örülnöd kéne, hisz a Roxfortba megyünk! Mindannyian erről a pillanatról álmodtunk eddigi életünkben-mosolygott és szavaiban hangzott az őszinteség. Lily szembefordult vele és arcán egy újabb könnycsepp folyt végig, amit James azonnal megértett.

-Á, szóval muglik a szüleid. Így érthető...-bólintott, mire Sirius is feléjük fordult.

-Komolyan? Mugli származású vagy?-kérdezte és hangjában sem sajnálatot, sem gyűlöletet nem lehetett kivenni. Érzés nélkül mondta ki a szavakat, ami megcsapta Lilyt. A szőke fiú minden utálattal és gúnnyal ejtette ki száján a sárvérű szót, ez a fiú viszont... Lily egyszerűen nem tudta felfogni, hogy mit akar ezzel a kérdéssel.

-Hé, Sirius-szólt rá a másik oldalról Remus. Peter csak csendben hallgatott és figyelte a történteket. A göndör hajú fiú újra elhelyezkedett az ülésén és nem szólt többet. Lily nekidőlt az ablaküvegnek és mindent el akar felejteni. A szüleit, akik integetnek, a szőke fiút Ollivander boltjából, ezeket a fiúkat a kabinban... és főleg Petúniát. De nem ment neki. A nővére haragudott rá, és a téli szünetig beszélni sem tudott vele. És ez az ő hibája. Illetve... Piton szedte rá, hogy kinyissák a borítékot., gondolkodott el. De aztán gyorsan észhez tért. Lily adta be a derekát, hogy elolvassák. Ezt csak úgy teheti jóvá, ha tényleg beszél majd Dumbledore professzorral. Ekkor megint belépett valaki az ajtón. Lilynek nem kellett megfordulnia, hogy tudja ki az. Piton átsétált a fiúk között és vele szemben leült. Lily rápillantott majd újra kinézett az ablakon.

-Nem akarok veled beszélgetni-mondta határozottan, de hangja elcsuklott.

-Miért nem?-kérdezte, de a választ tudta már. Figyelte a lányt, mikor nővérével veszekedtek.

-Túni utál engem, Perselus-zokogott fel újra.-Mert elolvastuk azt a levelet.

-Na és?-Lily dühösen rámeredt Pitonra. Miért nem lehet egy fiú sem megértő?

-És ő a nővérem!

-Ő csak egy mugli-vont vállat, mire Lily szemei még jobban összeszűkültek.

-Mi van, ha Dumbledore professzor téved? Ha Túni ugyanúgy boszorkány, mint én? Ha...

-Figyelj-vágott közbe a fiú, de most hangja kedves volt és örömteli-Mi megyünk. Itt ülünk a vonaton, úton a Roxfortba!-mondta ünnepélyesen, de Lily száján viszont egy kis mosoly látszódott.

-Tényleg nem sejted, hogy hova fognak beosztani?-kérdezte Piton.

-Nem. Talán a Hollóhátba-vont vállat.

-Jobb lenne, ha a Mardekárba kerülnél-mondta, mire a másik négy fiú egyszerre kapta oda a fejét.

-Ki akar itt Mardekáros lenni?-kérdezte undorodva James.-Én tuti lelépnék innen, ha oda osztanának be. Te nem?-kérdezte Siriustól, aki szomorúan a fejét rázta.

-Az egész családom oda tartozott-bökte ki.

-Hát ez a te bajod!-gondolt vissza arra, mikor kiderült számukra, hogy Lily nem varázsló szülőktől származik.-Nagyszerű, és én még azt hittem, hogy veled minden rendben-mondta, mire Sirius elvigyorodott.

-Talán most máshogy alakulnak a dolgok. Te hova mennél?-kérdezte barátjától. James büszkén és hangsúlyosan jelentette ki:

-„Ha vakmerő vagy s hősi lelkű, házad Griffendél!”-nyújtott ki egy láthatatlan kardot.-Ahogyan apám is-ült vissza rendesen a helyére, Piton pedig csak mormolt egyet.

-Valami bajod van ezzel?-kérdezte James

-Nem –mondta Piton, bár gúnyos mosolya mást sugallt.–Ha inkább vagy erős, mint okos…

-Akkor hova akarsz menni, ha egyszer egyik sem vagy? –vágott közbe Sirius. James hangosan elnevette magát. Lily utálattal nézett rájuk. Elege volt már mindenből, ő csak nyugalmat akart.

-Gyere, Perselus keressünk egy másik fülkét-állt fel hirtelen, felkapta Perla kalitkáját és az utazóládáját, majd Jameshez fordult.-Úgyis lesz olyan, ahol szívesebben fogadnak minket-mondta és már az ajtó felé is vette az irányt. Sirius és James még gúnyolódtak egy darabig, így Lily addig ment a folyosón, míg egyáltalán nem hallotta már őket. Akkor megállt és bevárta Pitont, akinek az arca szintén dühről árulkodott.

-Faragatlanok-mormogta maga elé. Lily bólintott. Tovább indult és benézett minden fülke ablakán, de be kellett vallania magának, mind tele volt.

-Na jó a következőbe bemegyünk-türelmetlenkedett Piton és be is nyitott az ajtón, de mikor Lily benézett az ablakon gyorsan tovább sétált a folyosón még pár lépést, majd visszafordult a fiúhoz.

-Perselus-suttogta nagyon halkan, így a fiú nem is hallotta meg.

-Bejöhetünk?-kérdezte, mire Lily úgy érezte muszáj menekülnie. A bent lévő társaságból valaki mondott valamit, amit nem tudott kivenni, de a hangot felismerte, pedig csak egyszer hallotta.

-Mardekár-vágta rá Piton.-Kössz-mondta és maga mögé nézett, majd Lilyre nézett, aki olyan heves fejrázásba kezdett, hogy megfájdult a nyaka. Piton megvonta a vállát és belépett a fülkébe. Lily azt hitte megőrül. Ott maradt a folyosón, egyedül, az egyetlen barátja pedig bement az egyetlen olyan kabinba, amit Lily a lehető legmesszebb el akart kerülni. Ugyanis a szőke fiú is odabent ült.

Felsóhajtott és tovább ment. Mikor már nagyon elege lett, bement egy olyanba, ahol hárman ültek már.

-Bejöhetek?-kérdezte kissé feszülten, de barátságosan.

-Gyere-mondta az egyikőjük. Lily betuszkolta az utazóládáját és betette a sarokba Perla kalitkájával együtt majd leült az ülésre és jobban szemügyre vette őket. Az egyik fiút, a kettő közül azonnal megismerte, az a nagyfülű volt, aki előtte ment át a falon. A másik, és a lány pedig egyidősek lehettek, a nagyfülűnél kicsit fiatalabbak.

-Lily vagyok-motyogta kissé félénken, mert nem ismerte a társaságot.

-Én Alice-mutatkozott be a lány kedvesen. Barna hajú, alacsony termetű mégis szép arcú volt. Lily a két fiúra nézett, előbb a nagyfülű szólalt meg, magas mégis rekedt hangon.

-Frank-bökte ki. A másik csak legyintett egyet.

-Van nevem, de feleslegesen.

Lily kérdőn bámult rá. A fiú barna haja rövid és rendezett volt, ahogyan ruhái is, mint Remusnak, bár ez a fiú, ezekben a ruhákban, látszólag kényelmetlenül érezte magát. Kissé sápadt arca Pitonra emlékeztette.

-Tudod...-kezdte Alice-mi nem a népszerű diákokhoz tartozunk. Inkább olyanok vagyunk, akiket nem nagyon... khm... kedvelnek-magyarázta és hangjában szomorúság csengett, de azt is lehetett hangjában hallani, hogy ezt tényként fogja föl és, hogy megszokja.-Ő itt-mutatott a fiúra, aki nem mondta el a nevét-Mógus. Mindenki így hívja.

-Igen, jó kis gúnynév-motyogta, majd kissé barátságosabb, de továbbra is visszahúzódó hangstílussal Lily felé fordult-elsős vagy, ugye?

-Igen-válaszolta.-Ti?

-Frank harmadikba megy-mondta Alice-Én és Mógus másodikba.

Lily bólintott, hogy érti.

-Na és-szólalt meg Frank-melyik ház tagja szeretnél lenni?

-Nem tudom-válaszolta, közben eldöntötte, hogy őszinte lesz velük-a szüleim muglik-várt egy kicsit, hogy mit fognak ehhez szólni, de szemmel láthatóan semelyikőjük nem mutatott jelet arra, hogy elítélné, így folytatta-De sokat meséltek a házakról. A Hugrabugra vagy a Hollóhátra gondolok-mondta, mire Mógus szélesen elvigyorodott.

-Én Hollóhátas vagyok. Ők ketten pedig-mutatott két társára-Griffendélesek-Lily megint csak bólintott, de most el is mosolyodott kissé.

-Eddig csak olyanokkal beszélgettem, akik szintén most mennek először a Roxfortba-mondta egy idő után.-De nem tudom milyen is igazából...

-Ó, az a legjobb hely a világon-kezdte Alice-Talán piszkálnak minket párszor, de akkor is életünk legnagyobb kalandja! De-mosolyodott el ő is-majd meglátod miről beszélek.

-Ők legalább jó tanulók-vonta meg a vállát csendesen Frank miközben a lányra és Mógusra nézett.

-Hidd el az elméleti hablatyolásban én se vagyok jó. Például a mágiatörténet-mondta Mógus.

-A mágiatörténetben senki nem jó-mondta Alice.

-Csoda, hogy még él Binns, olyan öreg már-vigyorodott el Mógus.-Bár ugyanez igaz Lumosluckra, Dumbledore pedig... hát igen, nála idősebb varázslót nemigen ismerek.

-Én a bájitaltant utálom a legjobban-mormogta Frank, mire Lily odakapta a fejét.

-Hisz Griffendéles vagy-vetette oda Mógus.

-Ezt nem értem-szólalt meg Lily, mire Mógus a lány felé nézett.

-Lumpsluck a Mardekár házvezetője-mondta egyszerűen, de Lily továbbra is értetlen fejet vágott.

-A Mardekárosok és a Griffendélesek ennyire nem szeretik egymást?-kérdezte, mire megfagyott a levegő a fülkében.

-A Mardekárt senki sem szereti-suttogta Alice.

-Miért?

-Azért, mert... mert-zárta le, de Mógus közbeszólt.

-Ugyan már, úgyis tudja mindenki-mondta és Lilyre nézett-a Mardekárba csak azok járnak akik rossz útra térnek.

-Oda járt Voldemort is?-kérdezte, de azonnal megbánta, amint meglátta a többiek arcát. Frank majdnem leesett az ülésről, Alice a szája elé kapta a kezét, Mógus pedig elkerekedett szemekkel nézte őt.

-Mármint Tudjukki...-dadogta Lily behúzott nyakkal.-Bocsánat.

-Bocsánat?-fakadt ki Mógus, de Alice csöndre intette.

-Lily, soha többé ne mond ki a nevet! Nem szabad.

-De Dumbledore professzor is kimondja-motyogta.

-Ezt mégis honnan veszed?-fonta össze a karjait Mógus.

-Lumpsluck professzor mondta...

-Te mikor találkoztál Lumpsluckkal?-kérdezte döbbenten Alice.

-Ő... kísért az Abszol útra...-mondta kissé félénken.

-Lumpsluck kísért el téged az Abszol útra?-szólalt meg most Frank, mire Lily összefonta a karjait és kissé sértődötten válaszolt.

-Igen. Baj?

-Baj?-kérdezte vissza Mógus.-Lumpsluck a Mardekár házvezetője!-ismételte.-Csak tudd ha a Mardekárba kerülsz, ránk ne számíts.

-Mógus!-szólt rá Alice, mikor látta, hogy Lilynek lassan teljesen elvész a vágya, hogy egyáltalán Roxfortos legyen.

-Igaz, amúgy is, biztos nem leszel Mardekáros-mondta a fiú.-Mugliktól származol-vonta meg a vállát. Lilynek nagyot ütöttek a szavak. Még csak pár napja, hogy egyáltalán tudatában van annak, hogy boszorkány, de már többször is az orra alá dörgölték, hogy a szülei nem rendelkeznek varázserővel, azaz muglik. Alice és Frank szúrós pillantást vetettek Mógusra.

-Bocs, nem úgy értettem-magyarázkodott-hanem, hogy a Mardekárban nem... szóval megvetik a... mindegy-legyintett végül.

-Jó, értem-mondta Lily kicsit erősebb hangsúlyban, mint akarta.

-Öhm...lassan megérkezünk, át kéne öltöznünk-szólalt meg Alice, hogy új témát keressen. Mógus és Frank már a talárban voltak, így kimentek a folyosóra.

-Tudod, Frank nem a szavak embere-nézett rá Lilyre Alice-Mógus viszont vele ellentétben sokat beszél, de csak ha jó társaságban van, olyanokkal akikben megbízik-mosolyodott el. Tudta, hogy ez most jól esett Lilynek.

-Nekem ez az egész annyira... új-mondta.

-Igen, nem könnyű, ha egyszerűen közlik veled, hogy boszorány vagy. Pláne, ha Lumpslucktól hallod.

-Ennyire szörnyű tanár?-kérdezte Lily.

-Igazából nem az. Vagyis ahhoz képest, hogy Mardekáros, nagyon is jó. De, hát a Mardekár az Mardekár.

-Az egyik barátom Mardekáros. Legalábbis azt mondta, biztos, hogy az lesz.

-Vannak akiknek sokban a családjuktól is függ, hogy hova kerülnek.

-Akkor, ha valakinek minden rokona például Mardekáros volt, akkor biztos, hogy ő is az lesz?-gondolkozott el Pitonon. Aztán eszébe jutott Sirius is.

-Nagyon kicsi a valószínűsége annak, hogy máshová kerüljön. A Teszlek Süveg sok mindent figyelembe vesz. A családodat, a tulajdonságaidat... és aszerint dönt, hogy mi lenne neked a legjobb a jövőben.

-Miért járnak a Roxfortba rossz varázslók?-bosszankodott Lily, mire Alice megrázta a fejét.

-Dumbledore az igazgató, tőle kérdezd. Talán a tanárok sem tudják, hogy némelyikőjük milyen rettenetes-mondta.-De most sokkal jobb a helyzetünk. Képzeld, Frank mesélte, hogy mikor ő volt elsőéves egy borzalmas hetedikes lány piszkálta őket állandóan és folyamatosan fekete mágiát használt. Azt mondta, hogy nála rosszabb alakot még életében nem látott. És Tudjukkivel nem szándékozik találkozni, szóval reméljük így is marad-mondta utálattal a hangjában.-Azóta csak Malfoy a „vezető”. Ő is szörnyű, de Frank szerint Black a nyomába sem ér. Malfoyt csak el kell kerülni messziről, főleg, ha rosszkedve van-csikorgatta a fogait, miközben Lily tágra nyitotta a szemét.

-Azt mondtad, hogy Black?

-Bellatrix Black-bólintott.-Azóta ő már Tudjukkihez szegeződött.

-És ennek a Blacknek van testvére?-gondolt Lily azonnal Siriusra.

-Unokatestvére van, Regulus, az évfolyamtársam. Ki nem állhatom! Ugyanolyan, mint a többi... folyamatosan piszkál. Tényleg-gondolkodott el-mintha említette volna, hogy az öccse idén lesz elsőéves. Ahogy ő mondta a „családjuk szégyene”. Ki nem állhatom semelyik Blacket sem. Elviselhetetlenek. Biztos az öccse is olyan lesz, mint ő-szisszent fel, miközben Lilynek kattogott az agya. Messziről el kell kerülnie Jameséket...

Közben már a talárjaikban voltak, és a fiúk is visszajöttek.

-Hahh, éhes vagyok, igazán megérkezhetnénk már-zsörtölődött Mógus és lehuppant Frank mellé.

-Addig még várnod kell, tudod a beosztás-bökött Alice Lily felé.

-Aha, nagyszerű...

Lily kinézett az ablakon, de nem igazán érdekelték az elsuhanó fák és bokrok. Csak gondolkodott és eszébe jutottak Lumpsluck szavai. „Izgalmas lesz az első utazás. Ott derül ki, hogy ki a barát és ki az ellenség.” Tudta, hogy Alice, Frank, Mógus és Piton a barátai. És tudta, hogy a lehető legmesszebb kell lennie Jamestől, de főleg Siriustól.

Arra eszmélt fel, hogy lassulnak.

-Tessék, megjöttünk-vetette oda Alice Mógusnak.-Szedjétek össze a cuccaitokat, leszállunk.

Lily felkapta utazóládáját és Perlát, míg a többiek is elkészültek. Alice és Frank kezében is volt egy kalitka, benne bagollyal, Mógus viszont egy kis ketrecet szorongatott, amiben egy mókus szaladgált.

-Nyughass Rosso-szólt rá az állatra, majd magyarázkodóan Lily felé fordult.-Ő Rosso. Annak a felelőse, hogy Mógus vagyok.

-Ne kend a kis ártatlanra!-vigyorodott el Alice, mire a fiú tettetett sértődöttséggel összefonta a karjait.

A vonat megállt ők pedig kiviharoztak a fülkéből, és kifurakodtak a vonatajtón. A hatalmas diáksereg majdnem teljesen elsodorta őket. Alice megfogta Lily kezét és a nagy zajban kiabálnia kellett, hogy a lány meghallja őt.

-Lily, figyelj!-mondta és balra mutatott, a tanulók feje fölött. Lily arra nézett és egy hatalmas, szakállas férfit látott meg, aki olyan nagy volt, hogy Lily körülbelül a derekáig érhetett neki-Figyelsz?-kiabálta Alice, mire visszanézett rá-Ő ott Hagrid, az elsősökért felel, egy külön bejáraton visz majd be titeket az iskolába, rendben?-kérdezte és Lily bólintott.-Akkor a beosztáson találkozunk.

-De aztán a Hollóhát asztalánál lássalak-lépett hozzájuk Mógus is, nyomában Frankkel, aki bár négyük közül a legidősebb volt, most mégis talán a legkisebbnek nézett ki és rengetegen majdnem ráléptek, véletlenül.

-Azért mi is szorítunk, magunk mellett helyet, hátha a Griffendélbe kerülsz-mosolygott, mire Lily hálásan nézett rájuk.

-Köszönöm-mondta.-Akkor megyek... sziasztok-intett és elindult Hagrid felé, arcán egy nagy vigyorral. Még meg sem érkezett, de tudta, hogy ide tartozik. Piton megmondta neki, hogy a szülei ezt meg fogják érteni. És most ő is megértette. Egész életében alig barátkoztak vele, mert furcsa dolgokat csinált. De ezek a furcsa dolgok tették őt különlegessé. És a többi különleges ember most befogadja.