NEGYEDIK FEJEZET

Petúnia kívánsága

Lily általában már reggel hat-hét körül mindig felkel, ahogy nővére is, de a mai napon kilenckor még aludt. Az előző napi túrája Londonban Lumpsluck professzorral eléggé kimerítette, nem beszélve az utána következő párórás beszélgetés a szüleivel. Mr és Msr Evans szerencsére viszonylag jól viselték, hogy lányuk boszorkány. Bár Lilynek így is rengeteget kellett magyarázkodnia. Beszélt nekik Pitonról, hogy miket mesélt neki-persze Voldemortot, az Azkabant , a dementorokat és a tegnpi balesetet leszámítva-megmutatta nekik a könyveit, baglyát, Perlát és természetesen a varázspálcáját. Annyira beleélte magát az egészbe, hogy mikor végre felengedték a szobájában akkor is a könyveit kezdte bújni. Petúnia már aludt az ágyában, míg Lily egyre jobban csak olvasott íróasztallámpája fényében. Nővére nem vett részt a beszélgetésen, bár gyanította, hogy hallgatózott, mert sokszor észlelt zajokat a lépcső felől.

Arra ébredt, hogy megszólal a kapucsengő. Villámgyorsan felriadt és gyorsan körülnézett. Ő még mindig az íróasztalánál ült és a Roxfort történeté-n nyomta el az álom. Petúnia már nem volt a szobában, Lily gondolta, hogy megint elment valamelyik barátnőjéhez, apja meg Londonban lehetett ilyenkor, a munkahelyén. Így nagy valószínűséggel anyja nyithatott ajtót. Lily gyorsan kipattant székéből és átöltözött. Aztán arra lett figyelmes, hogy kopognak az ajtaján.

-Lily, én vagyok az, anyukád küldött fel, hogy már biztosan fent vagy-mondta egy ismerős hang, aminek a lány nagyon örült. Azonnal ajtót nyitott és megölelte.

-Tudom, hogy haragudnom kéne rá, de nézd-kezdte el és elengedte Pitont.-Megvannak a könyveim és ő, ott Perla, a baglyom-mutogatott-és ezt figyeld-kapott az ágyán pihenő doboz felé, amit kinyitott-ez itt meg a varázspálcám-büszkélkedett, mire a fiú egy kicsit meglepődött és lassabba körbefürkészte a szobát.-Minden úgy volt, ahogy mondtad, Perselus!-folytatta Lily.-Tegnap miután...-kezdte, de ezt a mondatot inkább elharapta, mert nem akarta említeni, hogy nővérével ilyen csúnyán elbánt.-Szóval a lényeg, hogy voltam az Abszol úton és... és hihetetlen élmény volt!

-Akkor nem haragszol rám?-mosolyodott el a fiú, leragadva Lily első mondatánál.

-Petúniától bocsánatot kell majd kérned, de nem... nem haragszom rád-vigyorodott el-de ilyen elő ne forduljon még egyszer-mondta szigorúan.-És amúgy is Lumpsluck professzor meggyógyította Túnit-mondta, mire Pitonnak elkerekedett a szeme.

-Lumpsluck? Lumpsluck vitt el téged az Abszol útra?-kérdezte.

-Lumpsluck professzor-javította ki Lily.-És miért lepődik meg ezen mindenki?-fonta össze a karjait és kérdőn nézett a fiúra.

-Azért, mert... szóval anyám sokat mesélt róla, hisz Lumpsluck a Mardekár házvezetője... és öhm... ő nem szokott diákokat kísérni. Tudod, neki megvan a saját stílusa. És anyám szerint Lumpsluck lenne az utolsó, akit Dumbledore megbízna ezzel-magyarázta.

-Bevallom tényleg különös férfi, de nem szörnyeteg. Nem szereti a koboldokat és a tömeget, ezért mérgelődik kicsit, de jó ember. Illetve varázsló-javította ki magát, mire Piton furán nézni kezdte.-Jól van, sokat panaszkodik. De végül is elkísért és egy órán keresztül magyarázott a szüleimnek, ez azért csak jó dolog, nem?

-De-hagyta a lányra.-Én ma megyek, délután, anyával. Nekem is tegnap jött meg a baglyom, a levéllel.

-Az jó-válaszolta Lily, mert nem tudott mást mondani. Aztán ő is jobban körülnézett a szobájában. A pálcája, néhány könyve, és egyéb dolgai az ágyában hevertek, a Roxfort története az asztalán volt kinyitva, Perla kalitkája pedig a sarokban. Most látszott csak, a térfél a két szoba között. Míg Petúnia bal oldala tiszta és rendes volt, mint mindig, Lilyé teljesen káosz. Felsóhajtott és elkezdett rendet rakni.

-Segítsek?-kérdezte Piton a lánytól.

-Nem kell, ülj le addig nyugodtan... valahova-mondta, mire a fiú lehuppant Petúnia ágyára. Piton figyelmesen nézte, ahogy Lily próbálja a lehetetlent. Rendesen elférni, ennyi cuccal. Ekkor megint kopogtak, de mint előző nap, ez sem az ajtó felől jött. Lily és Piton összenéztek.

-Ugye nem...

-Ugyan nem tehettél semmi rosszat egy nap alatt-rázta a fejét a fiú, de Lily csakis arra tudott gondolni, hogy kicsapták, pedig csak egy napja vették fel. Hogy kiderül, mégsem rendelkezik elegendő mágiával és nem járhat a Roxfortban. Kinyitotta az ablakot. Az a bagoly röppent be, ami tegnap is, de most nem pihent meg Lily asztalán, csak ledobta-a gyerekek meglepetésére Petúnia ágyára, Piton mellé-a levelet és már ki is röppent. A fiú felkapta és olvasni kezdte a borítékot.

-Ez nem neked szól-jelentette ki.

-Mi?-nézett meglepetten Lily.

-Ez nem neked szól-ismételte.-És nekem sem-tette hozzá gyorsan.-Dumbledore küldte... a nővérednek-mondta ki.

-Túninak? Dumbledore igazgató?-dobbant nagyot a szíve. Azonnal arra gondolt, hogy akkor az azt jelenti, hogy Petúnia is boszorkány, és ő is a Roxfort tanulója lesz.

-Miért küld Dumbledore levelet a nővérednek?-kérdezte Piton hűvösen.

-Talán, mert...

-Nem, Lily, Petúniában egy bagolytollnyi mágia sincsen-rázta meg a fejét. A borítékhoz nyúlt és felbontotta.

-Mégis mit csinálsz?-kérdezte Lily döbbenten.-Ezt nem szabad, nem a tiéd!

-Petúnia nem fogja megtudni, majd visszaragasztjuk ragasztóval, ő úgyis csak mugli-vonta meg a vállát.

-Ne beszélj így róla!-szólt rá, de közben ő maga is kíváncsi lett és leült a fiú mellé. Piton olvasni kezdte.

Tisztelt P. Evans!

A leveled eljutott hozzám és sajnálattal közlöm veled, hogy nem lehetsz a ROXFORT Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskola tanulója. Nincs benned varázserő, így nem vennéd hasznát az itteni tanításoknak. Éld a saját világodat és ne búsulj, lehetsz ettől még különleges.

Tisztelettel:

A. P. W. B. Dumbledore

igazgató

-A nővéred írt egy levelet Dumbledorenak, hogy vegye fel a Roxfortba?-kérdezte döbbenten Piton, és Lily is teljesen lefagyott.

-Én... ööö... hát, úgy tűnik...-dadogta.-De ezt nem értem, nekem azt mondta, hogy soha nem akar olyan lenni, mint mi.

-Egyértelmű, hogy hazudott-mondta Piton.

-De...-kezdte, viszont be kellett látnia, a fiúnak igaza van.-Most mit csináljunk, Perselus?-kérdezte végül.

-Semmit. Megy minden úgy, ahogy eddig a tervben volt. Mi a Roxfortba utazunk elsején, a nővéred pedig muglisuliba megy. És nem beszélünk neki erről-fejezte be és Lilynek gombóc alakult ki a torkán. Sohasem szokott hazudni, de így hirtelen túl sok minden nehezedett a vállára. De most csak bólintott és kivett a fiókjából egy ragasztót, a levelet pedig visszarakták a borítékba, majd az ágyon hagyták. Piton maradt még egy órát, addig Lily elmesélte neki, milyen volt az Abszol út. Mindent elmondott neki, Lumpsluckról alkotott véleményével együtt. Csak a sárvérű-zést hagyta ki, így a fiú csak azt tudja, hogy egy tejföl-szőke hajú fiú berontott a pálcakereskedőhöz és cseppet sem volt kedves, majd Ollivander kizavarta. Jamesszel való találkozását viszont nem titkolta és mikor a történettel végzett, Piton csak egy morgással fejezte ki nemtetszését. Mikor elment, Lily újra olvasni kezdett. Elővette a Varázslástan kezdőnek című tankönyvét és lapozgatni kezdte. Amit először észrevett, az az volt, hogy bonyolult szavakat lát. Minden varázsigére ki volt találva egy külön, jól csengő szó vagy szókapcsolat. Lily a tenyerébe temette az arcát és arra gondolt, hogy mindezt meg kell tanulnia.

A többiek biztosan tudnak ezekből csomót-szomorkodott magában.-Ők nem olyanok, mint én. Ők varázslócsaládból származnak...

Legjobbnak látta, ha most elkezdi a tanulást, hogy viszonylag felkészülten induljon a Roxfortba.

Szeptember elseje. Eljött a várva várt nap. Lily a szokottnál is korábban kelt. Egyszerűen nem tudott aludni, úgy izgult. A napokban Pitonnal majdnem mindig együtt voltak és beszélgettek. Petúnia leveléről nem nagyon esett szó köztük, aminek Lily kifejezetten örült. Sajnálta a nővérét, örült volna, ha megoszthatná vele az élményeit. De így csak a nagykabátos fiúval tudott leginkább beszélgetni. Szülei pedig egyre jobban felfogták, hogy mi következik. A legkisebb lányuk elhagyja őket. Ez Lily fejében is szöget ütött, így családjára is tekintélyes figyelmet szentelt és sokat volt velük, kihasználva az utolsó pillanatokat.

Kipattant az ágyából és az órájára nézett. Fél hat. Túl korai, hogy felkeltse a többieket. Volt autójuk, ezért az út a King's Crossig csak fél óra, így ha legkésőbb háromnegyed tizenegyre oda akar érni, elég negyedkor indulniuk. Vagyis volt csomó ideje. Tudta, hogy még senki sincs fent, elővette a tankönyveit és még egyszer átfutotta őket. Majdnem teljesen kiolvasta az összeset, felkészülve arra, hogy majd alkalmaznia is kell a tanultakat. Ezzel el is telt az idő. Nyolc órakor már mindenki fent volt és Mrs Evans a reggelit készítette. Mikor elkészült az asztalukhoz ültek, Lily és Petúnia egymás mellett, szembe velük pedig a szüleik.

-Ez az utolsó közös reggelizésünk a téli szünetig-sóhajtotta Lily.

-Biztos szerzel majd új barátokat akikkel majd tudsz játszani-mondta Mrs Evans bátorítóan.

-Eddig sem voltak barátaim-rázta meg a fejét.

-És mi van a Piton fiúval?-kérdezte gúnyosan nővére, de csak elengedte a füle mellett.

-Minden héten elküldöm majd Perlát és akkor tudtok nekem írni-nézett szüleire.

-Öhm... rendben, de honnan tudja egy bagoly, hogy hova...-kezdte Mr Evans, de Lily félbeszakította.

-Hogy hova repüljön? A baglyok is mágikus lények, mint mondjuk az egyszarvúak vagy a griffek. Csak azokhoz az állatokhoz tartoznak, akiket a közönséges emberek is láthatnak, sőt be is fogadhatják őket, mint a kutyákat vagy a macskákat. De a lényeg, hogy a baglyok nagyon intelligensek és bárhová eltalálnak-fejezte be, a többiek pedig bambán nézték őt.-Olvastam az egyik tankönyvemben...-magyarázta.

-Értem, azt hiszem-gondolkodott el apja.-Léteznek egyszarvúak és griffek?

-Csak írjatok és adjátok oda Perlának-kapott be egy falatot Lily.

-Figyelj, kincsem nem kell elmenned, ha nem akarod...-mondta Mrs Evans, mire Lily félrenyelte az ételt és köhögött párat.

-Mami, én nagyon szeretlek titeket-mondta őszintén.-És hiányozni fogtok. Mindannyian-tette hozzá, nővérére nézve, de Petúnia csak tovább evett. Édesanyja felsóhajtott és mosolyogva bólintott.

Mikor megreggeliztek Lily felrohant a szobájukba és azokat a könyveket, amiket reggel még átnézett gyorsan-de rendezetten-bepakolta nagy ládájába, amit Mr Evans begyömöszölt az autóba. A lány pedig Perla kalitkájával a kezében, beült az egyik hátsó ülésre, a baglyot az ölébe téve. A többiek is elhelyezkedtek és elindultak Londonba.

Lily nem tévedett, az odaút fél óra volt, így időben odaértek. Az autóban végig figyelte, ahogy Petúnia az ablakon kibámulva nézi az elsuhanó házakat és fákat. Nagyon sajnálta őt.

A King's Crosshoz érve gyorsan leparkoltak, kiszedték a cuccokat és besétáltak a pályaudvarra. Lily sok gyereket látott nagy ládákkal, bőröndökkel illetve érdekes állatokkal, akiket nem szoktak csak úgy cipelni az utcákon (például baglyok, gyíkok, varangyok, macskák, patkányok). Mosolyogva sétált szülei előtt az utat mutatva. A muglik, mint a többi érdekes családot, Evanséket is megbámulták, főleg Perla miatt, de nem annyira, mint a mellettük elhaladó családot. Lily oldalra nézett és azonnal el is kapta a fejét és lassított, megvárva, hogy a család elhaladjon előttük. Az apa magas volt, kihúzott testtartása, magasan fennhordott orra és drága ruházata mindenkivel tudatta, hogy magas rangú. Az anya sovány és karcsú volt, amit testhez álló, merev ruhái még jobban szimbolizáltak. A fiukat már ismerte. Teljesen ugyanúgy nézett ki, mint édesapja, csak fiatalabban. Mindhármójuknak világosszőke haja volt és büszkén lépkedtek a tizedik és kilencedik vágány közötti peron felé.

Lily a tömegben észrevette egy pillanatra azt kócos hajat is, ami pár napja elgázolta őt az Abszol úton. A peronhoz érve már majdnem teljesen káosz volt. Mindenki csak tömörült és annak is örültek, ha a lábuk előtt látják a talajt, így egy muglinak sem tűnt fel, hogy egyre több személyt szippant be egy fal. Lilynek ekkor eszébe jutott, hogy mi van, ha a családja, mugli léttükre nem tudnak átjutna a kilenc és háromnegyedik vágányra... Szerencséjére ekkor Pitont látta meg, aki feléjük sietett.

-Szia, Lily-köszönt mosolyogva.

-Szia, Perselus-válaszolta kedvesen.-Perselus-ismételte a fiú nevét, mire ő kérdőn ránézett-a szüleim...-folytatta, de Piton közbevágott.

-Át tudnak jönni a falon-válaszolta a fel sem tett kérdésre.

-De bennük nincs varázserő...

-Nincs, de hozzád tartoznak-jelentette ki, Lily pedig elpirult. Igen. Ők hozzá tartoznak. Bólintott a fiúnak és családjához fordult.

-Gyertek, át kell mennünk...-mondta és körbenézett-ott-mutatott az egyik téglafal felé, ahol éppen egy, nála két-három évvel idősebb, nagyfülű és kissé ügyetlennek kinéző fiú tűnt el a szemük elől. Szüleit pillanatnyilag eléggé sokkolt amit láttak, főleg, hogy miközben bámulták azt a pontot, egyre többen távoztak. Lily meg sem várva a válaszukat, gyöngybaglyával a kezében arra sietett, Piton közben visszaballagott saját hozzátartozóihoz. A lány megállt a fal előtt, majd hátranézett és látta, hogy a többiek hozzásietnek.

-Lily, biztos, hogy nekünk is...öhm...-kezdte Mrs Evans, de ő csak mosolyogva ingatta a fejét.

-Semmi gond nem lesz, anya.

-Én biztos, hogy oda nem megyek-tiltakozott Petúnia.

-Ugyan már akkor ki integet majd a húgodnak-mondta szelíden Mrs Evans.

-Nem vagyok kislány már, mami, eleve nem integetnék neki-rázta a fejét dühösen.

-Tényleg? Pedig mi fogunk-nevetett fel Mr Evans.-És ha nem jössz, egyedül maradsz ennyi ember között-mondta és ez már hatott. Petúnia durcásan bólintott.

-Jó, megyek, de nem fogok integetni!-jelentette ki, mire Lily elmosolyodott.

-Akkor indulás-mondta és szembeállt a téglafallal. Vett egy mély lélegzetet és futni kezdett. Már csak egy méterre volt az ütközéstől, mikor behunyta a szemét és egy megnyújtott lépés után kinyitotta. Csodálkozva nézett körül. A hatalmas tömegben is jól látta a fényes, piros vonatot, aminek oldalára nagy betűkkel ki volt írva:

Roxfort Expressz

-Te. Jó. Ég...-hallotta édesapja hangját a háta mögött. Hát igen, szüleik, mivel felnőttek voltak, nem nagyon foglalkoztak eddig olyan dolgokkal, mint a varázslók, boszorkányok vagy éppen a mágia... Dajkamesének gondolták őket, erre kiderül, hogy léteznek, mi több, legkisebb lányuk ahhoz a világhoz tartozik...

Lily megfordult és épp látta, ahogy édesanyja is csatlakozik hozzájuk, Petúnia mögött. Mindhármójuk tágra nyílt szemekkel néztek körül.

-Láttátok volna az Abszol utat!-mondta vigyorogva nekik.-Tényleg, jövőre elviszlek titeket oda-kapott az ötleten, de senki sem figyelt rá. Petúnia eszmélt fel legelőször a csodálkozásból. Megrázta a fejét és elindult előre.

-Túni, hova mész?-kérdezte húga csodálkozva.

-Körülnézni-vonta meg a vállát.

-Ne menj túl messzire!-szólt utána anyjuk. Lily ekkor megpillantotta Pitont, ahogy utazóládájával kilép a falból. Bár szívesen odament volna hozzá, arra gondolt, hogy lesz még ideje bőven beszélgetni vele, de most másnak volt rá szüksége, akivel egy ideig nem fog találkozni.

-Túni, várj meg-szaladt nővéréhez.

-Mit akarsz?-mordult rá.

-Ne búsulj, biztos jó lesz neked, itt, mamiékkal-mondta neki, vigasztalóan.

-Most miről beszélsz?-kérdezte furcsán nézve.

-Csak azt akarom, hogy tudd, számíthatsz rám-mosolygott, mire Petúnia kérdőn meredt rá.-Figyelj Túni, sajnálom!-fogta meg nővére kezét, aki ki akarta rántani, de nem tudta.-Sajnálom! Ígérem, ha megérkezek, beszélek Dumbledore professzorral, hogy te is gyere..

-Én nem akarok odamenni!-mondta határozottan és lerázta magáról Lily kezét.-Honnan veszed, hogy én olyan akarok lenni, mint te? Azt gondolod, hogy én is agyalágyult akarok lenni, mint ezek?-mutatott körbe, de Lily meghallotta azt a kis sóvárgást a hangjában, és könnyek folytak végig az arcán.

-Ne mondj ilyet, ez csúnya dolog!

-Bolondokházába mész! Csak bolondok járkálnak állatokkal a kezükben. Fúj, nézd csak meg-mutatott Lily háta mögé, aki odanézett. Azt a nagyfülű fiút látta, aki előttük ment át az átjárón, de most egy nagy varangyot tartott a kezében.-Látod! Agyalágyult! Mint te, meg az a Piton! Még jó, hogy külön választják az ilyeneket a normális emberektől!-fröcsögte gúnyosan, mire Lily még jobban sírni kezdett. Halkan, de dühösen nővéréhez fordult.

-Akkor persze még nem gondoltad hogy ez egy bolondoknak való iskola, mikor írtál az igazgatónak, és könyörögtél hogy vegyen fel!

Látta, ahogy Petúnia feje olyan vörös színt vesz fel, amilyen a Roxfort Expressz.

-Én nem könyörögtem!

-Olvastam a válaszát, ne tagadd!-szólt, de mikor kimondta már meg is bánta.

-Nem szabadott volna! Ez az én dolgom. És eleve, hogyan...-kezdte, mire Lily egy fél pillanatra Pitonra nézett. Még mindig az átjárónál volt és anyjával beszélgetett. Visszanézett nővérére, aki teljesen kifakadt.

-Ti! Ti elolvastátok a levelemet! Te és Piton!

-Én nem akartam! Perselus látta a borítékot, és nem tudta elhinni, hogy egy mugli kapcsolatba tud lépni a Roxforttal, ez minden!

-Úgy tűnik, a varázslók mindenbe beleütik az orrukat!-mondta és arca még Pitonénál is sápadtabbá változott. Visszaindult szüleihez, de suttogva, viszont annál kegyetlenebbül még visszaszólt.

-Agyalágyult.

Aztán végleg otthagyta egyedül Lilyt, aki a tenyerébe temette az arcát és zokogni kezdett. Nem bírta elviselni. Tudta, hogy Petúnia örökké utálni fogja őt ezért, pedig szerette őt! Szerette mindennek ellenére. A nővére volt... És most összevesztek, és így kell itt hagynia őt. Letörölte arcáról a könnyeit, vett egy mély levegőt és visszaindult családjához.

Megszólalt a vonat sípja, és Lily tudta, itt a búcsú pillanata...